Subcomandante Marcos amellett, hogy rendíthetetlenül szervezi a zapatista forradalmat, állatmeséket is ír. Több mesekönyve is megjelent, olyan címekkel, mint „Mesék kislányoknak egytől száz éves korig”. Lefordítottam egy mesét a magyar közönség okulására, illusztrációként pedig azokat a szövetállatokat használtam fel, amiket Chiapasban, a San Cristóbal-i piacon vettem. Bár a tervem az volt, hogy egy egész állatkertet állítok össze chiapasi szövetállatokból, a józan eszem szerencsére közbeszólt, és csak ötöt gyűjtöttem be – mondván, hogy ennyi is bőven elég lesz. Emiatt viszont sajnos nem rendelkezem minden állatfajtával, ami a szövegben szerepel – a baglyot tehát egy tukán alakítja a képeken, az oroszlánt pedig egy szarvas. Remélem, az üzenet így is átmegy.
Subcomandante Marcos: A béka és a krokodil
Volt egyszer egy kisbéka, aki nem volt elégedett azzal, hogy békának született, és krokodil szeretett volna lenni. Így hát elment a mocsárba, megkereste a krokodilt, és azt mondta neki: - Krokodil akarok lenni. - A krokodil így válaszolt: - Nem lehetsz krokodil, mert te egy kisbéka vagy. – Valóban – mondta a kisbéka – de én krokodil akarok lenni. Mit kell csinálnom, hogy krokodil legyek? – A krokodil erre azt felelte: - Nem kell csinálnod semmit, aki krokodilnak születik, az a krokodil, és kész.- A kisbéka nem nyugodott: - De én nem akarok béka lenni, én krokodil akarok lenni. Ön esetleg tudja, hogy kinél tehetek panaszt, amiért béka vagyok, és aki esetleg megengedi, hogy krokodil lehessek? – Nem tudom, de talán a bagoly tudja – válaszolt a krokodil.
Így aztán a kisbéka elment az erdőbe, hogy megkeresse a baglyot. Az erdőben találkozott egy másik kisbékával, akitől a bagoly után kérdezősködött. – A bagoly csak éjjel van ébren – mondta a másik kisbéka – de vigyázz, amikor beszélsz vele, mert a bagoly kisbékákat eszik. A kisbéka tehát megvárta az estét, és amíg várt, rejtekhelyet épített, hogy védve legyen a bagoly támadásától. Köveket rakott egymásra, amíg egy kis barlangot nem emelt, és amikor kész lett a munkával, bebújt a barlangba. Amikor leszállt az este, leszállt a bagoly is, és a kisbéka a barlangjából megszólította. – Bagoly úr, Ön esetleg tudja, hogy kinél tehetek panaszt, amiért béka vagyok, és aki esetleg megengedi, hogy krokodil lehessek?
- Ki beszél és honnan? – kérdezte a bagoly. – Én én vagyok és itt vagyok – válaszolt a kisbéka, a bagoly pedig lecsapott, hogy a karmai közé kaparintsa, de a kisbékát megvédték a kövek, úgyhogy a bagoly csak egy követ markolt fel és azt nyelte le, mert azt hitte, hogy a kisbékát kapta el. A kő súlyától a bagoly a földre zuhant, és belenyilallt a fájdalom a gyomrába. - Jaj, jaj – kiáltozott a bagoly – segíts kiszedni ezt a követ a hasamból, mert így nem tudok repülni. – A kisbéka erre azt felelte, hogy csak akkor segít neki, ha válaszol a kérdésére. – Segíts először te, és aztán válaszolok – mondta a bagoly. – Egy nagy túrót – mondta a kisbéka – először válaszolj, mert ha először én segítek neked kiszedni a követ, akkor meg fogsz enni, és válaszolni sem fogsz.
- Rendben – mondta a bagoly – válaszolok a kérdésedre. Az oroszlánt keresd, ő az állatok királya, ő tudja, hogy ki miért született annak, ami. Most pedig segíts kiszedni a követ. – Sohanapján kiskedden – monta a kisbéka – mert ha kiszedem a követ, akkor te majd tovább eszed a kisbékákat. – Nézzenek oda – mondta a bagoly – panaszt akarsz tenni, és nem akarsz többet kisbéka lenni, és mégis az izgat, hogy mi lesz a kisbékákkal. – De a kisbéka nem törődött vele, otthagyta a baglyot a földön, és elindult megkeresni az oroszlánt.
Az oroszlán egy barlangban élt, és a kisbéka nem tudta, hogy vajon eszik-e békákat, úgyhogy meghempergett egy tócsában, aztán pedig a porban, hogy úgy nézzen ki, mint egy kavics. Amikor az oroszlán kijött a barlangjából, a kisbéka azt mondta neki: - Fenséges Oroszlán Úr, panaszt szeretnék tenni, amiért béka vagyok, merthogy én krokodil szeretnék lenni! – Ki beszél? – kérdezte az oroszlán. A kisbéka pedig így felelt: - Én. – De hát te egy kavics vagy, mi ez az egész história kisbékákról és krokodilokról? – mondta az oroszlán. – Épp ez az, panaszt szeretnék tenni, amiért mindenki az, ami, nem pedig az, ami lenni szeretne – mondta a kisbéka.
- Hát, ez van – mondta az oroszlán. – Mindenki az, ami, és nem lehet más. Mindenki egyvalami lehet, mégpedig az, ami, és nem más – tette hozzá, és ásított egy filozofikusat. Ekkor eleredt az eső, és lemosta a port a kisbékáról, akiről így már világosan látszott, hogy kisbéka, nem pedig kavics. A kisbéka nem tudta, hogy az oroszlán vajon eszik-e békákat, úgyhogy gyorsan odébb ugrált, és meg sem állt a tócsáig, ahol lakott.
Nagyon szomorúan ugrált a kisbéka, mert mindenki az, ami, és nem lehet más, és mert mindenki egyvalami lehet, mégpedig az, ami, és nem más. Miközben ezen búslakodott, hazaért a tócsába, de egyből tovább is ugrált a mocsárig, hogy újra megkeresse a krokodilt. Kereste mindenfelé, de nem találta sehol. Megkérdezte a többi állatot, és ők így feleltek: - Nem tudtad? A krokodilt elkapta egy vadász, és egy pár cipő és egy krokodilbőr táska lett belőle.
A kisbéka elgondolkodott, és mindenki azt hitte, hogy majd azt fogja mondani, hogy milyen jó, hogy kisbékának született, nem pedig krokodilnak. Ehelyett a kisbéka így kiáltott fel: - Ez már valami! Kevés állat viszi ilyen sokra! – és nekiállt gyakorolni, hogy krokodil legyen belőle is. Úgy tűnik, hogy nagyon jól csinálta, mert sikerült megtévesztenie a következő vadászt.
Azt mondják, hogy a kisbékából egy méregdrága pénztárca lett. – Ez egy nagyon különleges krokodil bőre – mondta az öreg hölgy, aki megvette. Tanulság: addig jár a béka a krokodil után, amíg le nem lövik.
(Saját fordítás, az eredeti itt olvasható)