Az előző posztban megidézett nagy klasszikusok után jöhet a kortárs könnyűzene. Chilében rendkívül sokszínű a zenei felhozatal, bár a minősége meglehetősen egyenetlen. A diktatúra bukása után, a 90-es évek első felében rengeteg zenekar alakult, ezek nagy része egy akkor éppen menő amerikai zenei stílust imitált, de voltak köztük egészen egyedi előadók is, mint a Los Tres. Ráadásul visszatértek a külső vagy belső száműzetésből a régi nagyok, a Nueva Canción zenekarai, mint az Inti Illimani, a Los Jaivas vagy a Quilapayún. Az ezredfordulóra ez a pezsgés valamelyest alábbhagyott, de még mindig figyelemre méltó, hogy mennyi jó (és mennyi szánalmas) zenét produkál ez a Magyarországnál mindössze másfélszer népesebb ország. Többé-kevésbé reprezentatív 20-as lista következik, amiben a sorrend nem jelent egyben minőségi sorrendet, sőt. A lehető legpopulárisabb végletektől elindulva a kínos tizenéveseken és a pajzán öregeken keresztül elérkezünk a forradalmi cumbiáig és cirkusz-klezmerig, ahonnan az őszinte, kőkemény rockon és punkon keresztül a nu metalig haladunk, majd onnan visszapattanva még rábukkanunk néhány egészen egyedi gyöngyszemre, végül pedig büntetésképpen visszaérkezünk a leggyilkosabb populáris pophoz. Chile Top 20 (+1), NSFW.
Croni-k: Arriba la vida
2010 legnagyobb slágere Chilében minden kétség nélkül az Arriba la vida, ami a földrengés után futott be igazán, ez lett az „újjáépítés” himnusza (a tulajdonképpeni szám 1:01-nél kezdődik, ez a klip egy földrengés-megamix). Az eredetileg 2009 elején megjelent, butácska szövegű szám (majd elmúlnak a problémák, most rossz, de majd minden jó lesz, stb.) hirtelen olyan értelmet nyert a földrengés után, amire bizonyára nem számítottak az előadók. Azért nem az eredeti klipet raktam be ide, hogy az amúgy felejthető szám hallgatása közben a blog olvasói elszórakozhassanak az összedőlt házak látványával (plusz szerepel az elején a Puerto Rico-i reggaeton-szupersztár, Daddy Yankee is).
Américo: Que levante la mano
Hasonlóan magas minőséget képvisel a chilei Megasztár győztese, Américo, ez az igazi nyálasképű latin lover. Ő jelenleg az első számú mojabragas Chilében, ami miatt nem tehetem meg, hogy kihagyjam erről a listáról. Américo gyönyörűen artikulál, ráadásul van felirat is a videóhoz, úgyhogy a volt spanyoltanítványaimnak házi feladat lefordítani, kívülről megtanulni és Américóval együtt óbégatni a szöveget – illetve megtalálni a feliratban a 7 helyesírási hibát, meg a refrénben azt a dramaturgiai ellentmondást, ami miatt a közönség nem is tudja igazán, hogy mit csináljon, felemelje-e a kezét vagy sem. Szerencsére a közönséget nagyrészt butácska, fiatal lányok alkotják, akiknek a félszeg ringatózás is jól áll.
Zenei körutazásunk első mélypontja nem chilei, hanem perui előadók keze munkáját dicséri. A
Vocal y Drak Mc feat. Maldy: Bien duro
Maradunk a mélységekben. Ami igazán menő a chilei tizenévesek körében, az a reggaeton. Ez az a zene, amire a legártatlanabb középiskolások is elkezdenek úgy viselkedni, mintha az összes, szakadt k+”!%kkal és pitiáner drogkereskedőkkel kapcsolatos latin-amerikai közhelyet fel akarnák vonultatni három percben.
Los Genios Ft. Virus & Recik, Los Zhamakitos: Me tiene loco
A reggaetonnak még a műfaj sajátságaihoz mérten is egészen kínos, szakközépiskolásokra optimalizált előadói is vannak. Ezek a srácok egyszer még nagyon fogják szégyellni ezt a fotót, a zenekar nevéről nem is beszélve.
MC Zertero: Transantiago
A hip-hop is menő természetesen, sajnos MC Zertero túl komolyan veszi magát ahhoz, hogy a helyi BKV-ről írt száma kiaknázza a tömegközlekedésben rejlő nyelvi potenciált. Városi hip-hopperek, úgy tűnik, a világ minden pontján természetes ellenségükre találnak a buszsofőrökben.
Los Picantes: ¡Maraca conche tu madre!
A lélekben örökké középiskolásokat a Los Picantes és más humorzenekarok szórakoztatják olyan számokkal, mint ez itt, amit a zseniális klipje miatt mindenképen ajánlok végignézni. A szövege pontosan arról szól, ami a videóban történik.
Egy fokkal szofisztikáltabb a cumbia királya, Tommy Rey, aki a kolumbiai eredetű cumbia szórakoztató változatában utazik. Ezt a számot például egy pénisszel kapcsolatos, sajnos nem lefordítható szóvicc köré építette fel (a ti te lo van a enterrar), ami épp elég ahhoz, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt beinduljanak rá.
Chorizo Salvaje: Bailemos cumbia
A cumbia annyira népszerű, hogy az ellenállókat is elérte, akik a Manu Chao-vonalat követve jutottak el idáig. Mivel a tradicionális chilei zenei stílus, a cueca 6/8-ban van, arra pedig se ugrálni, se riszálni nem lehet, a cumbia (pontosabban a cumbia-rock vagy új cumbia) tölti be a modern „népi” zene szerepét. A sok cumbiazenekar egyike a Chorizo Salvaje (Vad Kolbászok), akik ebben a számban épp nem politizálnak, de koncerten simán elnyomják az Internacionálét is cumbiásítva. A videót néhány sarokra a lakásomtól, a Barrio Yungay-ban forgatták.
Banda Conmoción: Pregonero
Részben cumbiát, részben csimm-bumm cirkuszt játszik a Banda Conmoción. Körülbelül tizenheten vannak a zenekarban, és a koncertjeiken vannak jelmezes pantomimesek, tűzzsonglőrök és mindenféle egyéb látványelemek. A közönség az első számtól az utolsóig megállás nélkül ugrál.
Cumbia, rock n’ roll, jazz és balkán-klezmer egyaránt megjelenik az egyik legeredetibb kortárs chilei zenekar, a
Chico Trujillo: Loca
Az új cumbia legnagyobb sztárja Chico Trujillo, legalábbis a Rosas utca 2019-ben, ahol a lakótársaim közül legalább egy mindig ezt hallgatja. A nagy sláger a Loca, aminek egy unplugged, de annál hangulatosabb verzióját tettem ide (a szám 1:13-nál kezdődik, addig mennek fel egy barcelonai háztetőre, meg szarakodnak).
Guachupé: Santiago no duerme
Elhagyjuk a cumbiát, és rákanyarodunk a rockhoz vezető útra. Az első lépés a ska: a Guachupé viszonylag híres Chilén kívül is, ezt a videót még otthon, Magyarországon láttam először. Most, hogy újra végignéztem, elfogott valami egészen jó érzés annak köszönhetően, hogy felismertem a legtöbb helyszínt, ahol a videót forgatták (még a púpos koldust is). Santiago nem alszik, hanem éjszakázik.
Pistolas y Rosas: November rain
És akkor most lábakat a torzítópedálra. Chilében még szép számmal vannak igazi rockerek, ennek megfelelően meglepően sok a tribute-zenekar. Santiago tele van Metallica-, RATM- és Nirvana-plakátokkal. (Utóbbinál lett gyanús, hogy nem az igazi zenekar fog fellépni.) Amúgy igazi Rage-koncert is lesz októberben, novemberben pedig jön a Smashing Pumpkins és a Faith No More. A jegyek iszonyatosan drágák, nem megyek egyikre se, bár abból ítélve, amit tegnap este a Nevermind nevű Nirvana-tribute-zenekar koncertjén művelt a közönség, egészen elképesztő élmény lehet. Ahhoz képest, hogy a tribute milyen szomorú, provinciális onánia tud lenni, a Nevermind egész jó volt, sajnos a koncert fele alatt azzal voltunk elfoglalva, hogy João fejéről leverték a szemüveget (végül meglett, csak kicsit elferdült). Ide mégsem a Nevermindtól tettem videót, hanem egy Guns n’ Roses-tribute-zenekartól, mert annyira zseniális a neve: Pistolas y Rosas.
Los Miserables: Progreso
Eredeti rockzenekarok is vannak azért, egész jók is, mint a Los Miserables. A Rage-hatást persze nem tudják letagadni, de a klip az olajoshordókon kalapáló dobossal elég vicces. A „Nyomorultak” nevű zenekar „Haladás” című száma ráadásul átfogó modernitáskritikát is nyújt két percben.
Los Peores de Chile: Chicholina
A kilencvenes évek egyik nagy túlélője a punk-attitűddel megáldott klasszikus rock n’ roll-zenekar, a Los Peores de Chile (Chile legrosszabbjai), akik ráadásul írtak egy számot a harminckilencedik legnagyobb magyarról.
Doctor Demencia: Paco culiao
Az igazi punkok, mint a Doctor Demencia, igazi punktémákról írnak igazi punkszámokat. A Paco Culiao (Kib+!%” rendőr) című, amint az amatőr slideshow-videóból is kiderül, a rendőrségről szól. A szöveg azt meséli el, a témához illő szókészlettel, hogy az énekes éjszaka sörösüveggel a kezében ment az utcán, és a rendőrök köztéri alkoholfogyasztás miatt megbírságolták 8000 pesóra (kb.
Las mejores 20 bandas de Nu Metal de Chile
És akkor jöjjön a metál. Szerencsés vagyok, mert nem kellett válogatnom: megtaláltam a „Chile 20 legjobb metálzenekera” videót. Átfogó körkép arról, hogy mire képes az emberi torok.
Francisca Valenzuela: Run Run se fue pa’l norte
Végül az ínyencségek: Francisca Valenzuela, a Lány, Akibe Minden Chilei Férfi Szerelmes. Az előző posztban is méltatott Violeta Parra-szám zongorás feldolgozása különösen jól sikerült, ráadásul nem serceg úgy, mint a negyvenöt évvel ezelőtt felvett eredeti.
Los Tres: La torre de Babel
A Chile Top 20 abszolút legjobbja, az elmúlt húsz év minden kétséget kizáróan legeredetibb chilei zenekara, a négytagú Los Tres. Eredetileg jazz-trió voltak, innen a név (A Hármak), amit azután is megtartottak, hogy négytagú rockzenekarrá alakultak. A szövegek egészen szürreálisak, ez a szám például Gabrielről, a kis cigarettáról szól, akinek az volt az álma, hogy megfürödhessen a folyóban, hiába óvta őt bölcs nagybátyja, a mézes szivar. A klip hűen követi a szöveget.
The Classic Project: Vol. 2, Parte 1
És akkor a magasból újra a mélybe. A huszonegyedik előadó a listán önmagában indok lenne arra, hogy Chilét egyszer örökre elnyelje a tenger: a Classic Project. Műfajilag besorolhatatlan, mert nem saját zenét játszik, hanem „klasszikus” popslágerekből mixel össze 140-160-at egy 70 perces megamixbe. Nagyon népszerű, a szupermarketben is ez szól. Ott nem zavar különösebben, de ezt hallgatni úgy komolyan teljes képtelenség, azonnali agyvérzést okoz. Ki kellene próbálni egy házibuliban, hogy békét és egyetértést teremt-e, mert értelmetlenné teszi a „mit rakjunk be”-kérdést, vagy kinyírja az egészet. Ha egyszer majd, sok év múlva azt találnám mondani a tizenéves gyerekemnek, hogy bezzeg az én időmben még volt igényes popzene, akkor itt és most felhatalmazom, hogy kötözzön ki, és hallgattassa velem végig a Classic Project valamelyik megamixét. Itt egy 9 perces részletet közlök. Próba a (német) Viván és a Z+-on felnőtt generáció számára: ha végig bírod hallgatni, és utána még mindig sajnálod, hogy vége a 90-es és 00-s éveknek, és nem jön(nek) újra el, gondolkozz el, hogy mit csináltál rosszul.
Végül, soron kívül, hiszen nem chilei zenéről van szó, egy kérdés azoknak, akik otthonosan mozognak a kortárs diszkóparkettán. Magyarországon is olyan menő már a tecktonik, mint Chilében, vagy csak majd jövőre lesz az?
Ui. utánakerestem, ezt találtam. Comic Sans-szal írva, hogy még jobban fájjon.
