Én is belátom, hogy nem könnyű dolog értelmes kérdéseket feltenni valakinek, aki egy Latin-Amerikában töltött év után ér haza Magyarországra. Az előző bejegyzésben említett témákon kívül a barátaim általában olyanokat kérdeztek tőlem, hogy melyik latin-amerikai ország a legérdekesebb, hol vannak a legjobb nők, vagy hogy hol a legjobb fejek a helyiek. Ezekre a kérdésekre igazán lelkiismeretes választ adni nagyon nehéz. Egyrészt azért, mert sajnos egy év sem volt elég arra, hogy egész Latin-Amerikát bejárjam – az érdekes helyeknek körülbelül a felét sikerült útba ejteni, úgyhogy amíg nem kerül az útlevelembe brazil, kolumbiai, ecuadori, venezuelai és jamaikai pecsét, addig maximum azt tudom mondani, hogy az általam ismert helyek közül melyiket választanám. Másrészt ezek az értékítéletek végtelenül szubjektívek, és attól még, hogy nekem nagyon bejött egy hely, másnak lehet, hogy a hideg futkosna a hátán, ha egyetlen napot el kellene töltenie ott. Harmadrészt Latin-Amerika annyira sokszínű, hogy az egyes országokat és városokat összehasonlítani egymással olyan, mintha almákat és körtéket hasonlítanánk össze. Sőt, inkább almákat, lufikat és tintahalakat.
A legérdekesebb hely: Havanna. A képen balról jobbra: lepusztult lakóház, vadiúj kínai kapu, rohadó busz, egy hatalmas és gyönyörűen renovált palota, magyar turista, rozsdás gőzmozdony, gangos lakóház gang nélkül, de színes graffitikkel.
Toplistákat összeállítani ugyanakkor nagyon jó szórakozás volt, mert lehetőséget nyújtott, hogy órákon át rendszerezzem az emlékeimet. Annak ellenére tehát, hogy a listáim totálisan öncélúak (hasznos, gyakorlati információkat, mint hogy hol mennyibe kerül egy kiló kenyér, még véletlenül sem tartalmaznak), azt gondolom, hogy egy blogbejegyzést megér ez a fajta összefoglaló értékelés. Néhány dolog azért egyértelműen kiderül belőlük.
A legélhetőbb hely: Buenos Aires. Szombat délutáni művészpiac és kávézás San Telmóban.
Talán a leginkább szembeötlő vonása a listáknak az, hogy Mexikó majdnem minden kategóriában tarol. Az az ország egész egyszerűen zseniális. A másik dolog, ami kevésbé szembeötlő, de szintén elég tendenciózus, hogy minél fehérebb egy adott ország vagy város lakossága, annál kellemesebbnek és élhetőbbnek ítéltem, és minél kevésbé fehér, annál érdekesebbnek. Ez persze nem egy nagy felfedezés: ahol sok a fehér, ott nagyobb a jómód, és a jómód nyilván nagyon kellemes és élhető, másfelől pedig ha olyasmit szeretnék látni, ami Európában nincsen, akkor nyilván azok között kell keresnem, akik nem onnan származnak. A harmadik érdekesség pedig, ami részletkérdés ugyan, de elég sok fejtörést okozott, az Kuba megítélése. Egyszerűen képtelen voltam Kubát elhelyezni a listákon, annyira más, mint a többi hely, ahol jártam – sőt, szívem szerint Kubát néhány listának egyszerre a legtetejére és a legaljára helyeztem volna el.
A leggyönyörűbb hely: a Torres del Paine nemzeti park Chilében.
Lássuk tehát a listákat, először is az érdekes/élhető koordinátarendszerben:
Legérdekesebb városok: 1. Havanna, 2. Mexikóváros, 3. La Paz, 4. Cusco, 5. Lima, 6. Buenos Aires, 7. Guanajuato (Mexikó), 8. Valparaíso (Chile), 9. Arequipa (Peru), 10. Oaxaca (Mexikó)
Legunalmasabb városok: 1. Bármelyik közepes méretű chilei város, 2. Montevideo, 3. San José (Costa Rica), 4. Guadalajara (Mexikó), 5. Monterrey (Mexikó). Több unalmas nagyváros nem jut eszembe, jellegtelen porfészkekből pedig nyilván több százat fel bírnék sorolni, de minek. A mexikói Toluca, ahol hét hónapot töltöttem, szintén nem egy túl érdekes hely, de a társaság és a sok utazás bőven kárpótolt mindenért.
Legélhetőbb városok (=ahol tudnék élni egy évet idegösszeroppanás nélkül): 1. Buenos Aires, 2. Santiago de Chile. Ez a két város még elég érdekes is ahhoz, hogy ne unatkozzak. A többi helyen viszont valószínűleg kiakadna az állkapcsom az ásítástól: 3. San José (Costa Rica), 4. La Serena (Chile), 5. Mérida (Mexikó), 6. Montevideo, 7. Manzanillo (Mexikó). Illetve van mág három gyöngyszem, ami élhető és érdekes is: 8. Oaxaca (Mexikó), 9. Arequipa (Peru), 10. Guanajuato (Mexikó).
Legélhetetlenebb városok: 1. Bármelyik kubai város, 2. La Paz, 3. Punta Arenas (chilei Patagónia), 4. Lima, 5. Mexikóváros, 6. Monterrey (Mexikó), 7. Guadalajara (Mexikó). A listán valószínűleg előkelő helyet szerezne három közép-amerikai főváros: Managua, Tegucigalpa és Guatemalaváros, ezeken viszont olyan gyorsan keresztülutaztam, ahogy csak tudtam, úgyhogy nem tudom eldönteni, hogy vajon lekörözik-e a borzalmas klímájú Punta Arenast, az oxigénhiányos
A legjobb műemlék: Machu Picchu, portugál turistával.
További turisztikai toplistáim:
Legszebb természeti csodák: 1. Torres del Paine (Chile), 2. Salar de Uyuni és a színes lagúnák (Bolívia), 3. Valle de la Luna (Chile), 4. Perito Moreno-gleccser (Argentína), 5. az Urubamba folyó völgye Machu Picchu alatt (Peru),
Legjobb prekolumbián műemlékek: 1. Machu Picchu (Peru), 2. Uxmal (Mexikó), 3. Tikal (Guatemala), 4. Húsvét-sziget (Chile), 5. Palenque (Mexikó), 6. Chichén Itzá (Mexikó), 7. Teotihuacán (Mexikó), 8. Sacsayhuamán (Peru), 9. Monte Albán (Mexikó), 10. Mitla (Mexikó), illetve +
Legjobb, Kolumbusz utáni műemlékek: meglepő módon nem jut eszembe egy sem. Sok, bazi nagy templomot láttam, minden nagyobb városban legalább egyet.
Legjobb múzeumok: 1. Hangszermúzeum,
Legjobb kulturális egzotikumok: 1. Transzvesztita-felvonulás, Metepec (Mexikó), 2. Maximón szentélye, Santiago Atitlán (Guatemala), 3. Karnevál, Huejotzingo (Mexikó), 4. Boszorkánypiac,
A legjobb kulturális egzotikum: Paseo de los locos, Metepec, Mexikó.
Gasztronómiai toplisták:
Legjobb kaják: 1. Chiles en nogada (Mexikó), 2. Tapado (Guatemala), 3. Ceviche (Peru), 4. Quesadilla con nopales (Mexikó), 5. Mole poblano (Mexikó), 6. Mixiote (Mexikó), 7. Chilaquiles (Mexikó), 8. Hajmeresztően nagy marhahús (Uruguay), 9. Locos (Chile), 10. Trópusi gyümölcsök (Közép-Amerika).
Legbizarrabb kaják: 1. szöcske (chapulines, Mexikó), 2. kukoricapenész (huitlacoche, Mexikó), 3. hangya (hormiga, Mexikó), 4. kaktuszkukac (gusano de maguey, Mexikó), 5. tehéntőgy (urbe, Peru), 6. alga (cochayuyo, Chile), 7. fügekaktusz-saláta (ensalada de nopales, Mexikó), 8. tökvirág (flor de calabaza, Mexikó), 9. szárított-fagyasztott krumpli (chuño, Bolívia), 10. savanyúkáposztás szalonnapörc (vigorón, Nicaragua).
Legrosszabb kaják: itt csak két dolog jut eszembe. Az egyik a chilei avokádós-majonézes-savanyúkáposztás hot dog. A másik a kubai „sonkás szendvics”, amiben a sonka valójában napon rohasztott löncshús, de amit mégis meg kell enni, mert a büfében semmi mást nem lehet kapni.
Legjobb piák: 1. garañona (gyógynövény-likőr, amit csak a mexikói Metepecben készítenek), 2. oaxacai mezcal (Mexikó), 3. pisco sour (Peru/Chile), 4. mojito, Havana Club rumból (Kuba), 5. Kunstmann sör (Chile) 6. Misiones de Rengo cuvée carmenere vörösbor (Chile), 7. Dos Equis sör (Mexikó), 8. pisztáciás pulque (Mexikó), 9. Bucanero sör (Kuba), 10. Bohemia sör (Mexikó)
A legjobb kaja: Chiles en nogada, Mexikó.
Néhány megjegyzés Latin-Amerika árnyékos oldaláról:
Legnagyobb átverés: a perui Ollantaytambóban egy ember elkért tőlem 10 solt (800 forint), hogy elvisz Cuscóba kisbusszal, aztán eltűnt. Ennyi.
Legbrutálisabb rablási kísérlet: a Mexikóváros melletti Xochimilcóban egy ötven körüli, nyeszlett ember ki akarta tépni anyukám kezéből a fényképezőgépet, de anyukám nem eresztette, úgyhogy az ember üres kézzel elszaladt. Azonnal megállt egy taxis, hogy üldözőbe vegye-e a tolvajt, de mi csak röhögtünk.
Legveszélyesebb pillanat: kettő ilyen volt, 24 órán belül, Guatemalában, egy egész bejegyzést szenteltem nekik.
Legnyomorultabb pillanat: hasmenés és hányás egy egész éjszakán át a harmadik, Mexikóban töltött héten.
Leggusztustalanabb dolog, amit láttam: Soumaya Múzeum, Mexikóváros.
A legjobb pia: garañona a metepeci 2 de abril bárban, Mexikó
És végül az emberek. Velük kellett volna kezdenem, hiszen ők a lényeg, ugyanakkor nagyon nehezemre esik kategorikusan kijelenteni olyasmit, hogy a mexikóiak jó fejek, az argentinok meg beképzeltek. A nemzeti sztereotípiáknak persze mindig van némi alapja, de Latin-Amerikában legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb az anyagi helyzet, a bőrszín és a társadalmi státusz, illetve a turista számára az is meghatározó, hogy a helyiek mennyire függnek a turizmusból származó bevételektől (minél inkább, annál rosszabb). Az alábbi legek tehát inkább hasraütésszerű benyomások, mint statisztikákkal alátámasztható megfigyelések.
Legbarátságosabb emberek: kubaiak. Sajnos azonban a velük folytatott beszélgetés előbb-utóbb oda fut ki, hogy „Kérlek, adj egy dollárt”.
Legbarátságosabb emberek hátsó szándékok nélkül: vidéki emberek a kreol és mesztic lakosságú helyeken (pl. Mexikó, Nicaragua). Az indiánok becsületesek, de nagyon zárkózottak.
Legműveltebb emberek: argentinok.
Legszórakoztatóbb emberek: mexikóiak.
Legjobb csajok: argentinok. Sajnos itt érződik, hogy Kolumbia és Brazília felkeresése nélkül a mintám eléggé hiányos. Mindenesetre Buenos Airesben egy hétig a szívinfarktus kerülgetett. Kubában is gyönyörű nőket láttam, illetve Mexikóban van egy régió, Guadalajara és Guanajuato környéke, ahol szintén csak kapkodtam a fejem.
Melyik latin-amerikai ország lakójával alapítanék közös vállalkozást: egyikével sem.
Melyik latin-amerikai ország lakóját fogadnám be a lakásomba egy hétvégére, és adnám a kezébe a lakáskulcsot: bármelyikét.
