Biztos vagyok benne, hogy a blog olvasói közül sokan álmodoznak arról, hogy egyszer nekivágnak Latin-Amerikának. Ha úgy hozná az élet, hogy lehetőséged adódik eljutni a világnak erre a fantasztikus részére, ki ne hagyd. Persze, tudom, nem minden esetben egyértelmű a döntés. "Van egy uruguayi haverom, aki meghívott, hogy látogassam meg, de Uruguay dögunalmas, nem?" "Mehetnék Peruba, mert találtam repülőjegyet nagyon olcsón, de pont az esős évszakban, nem para?" "Lehetnék önkéntes három hónapig egy hondurasi árvaházban, de ki fogom én azt bírni?" Ilyen és ehhez hasonló kérdések simán felmerülhetnek az életedben, és én csak annyit tudok mondani: Latin-Amerikán belül bárhová, bármikor és bárhogyan érdemes elutazni. Persze ha nem úgy jön a lehetőség, mint derült égből a villámcsapás, akkor mérlegelhetsz. Ezt a bejegyzést azoknak szánom, akik azt tervezik, hogy egyszer majd útra kelnek, és így vagy úgy, de megnézik maguknak Latin-Amerika valamelyik országát. A következő bejegyzésben majd írok pár gyakorlati jótanácsot is az utazás részleteihez, most viszont a tervezésben, vagyis az úti cél, az időpont és az utazás módjának kiválasztásában próbálok a blog olvasóinak segítségére lenni.
Szóval, először is: hová utazz? Ami engem illet, a kedvenc országom egyértelműen Mexikó. Egy latin-amerikai léptékben viszonylag kis területen ennyiféle érdekes látnivalót sehol máshol nem találsz. A drogmaffiával kapcsolatos hírek ne riasszanak el: az erőszakos bűncselekményeknek a turisták csak a legritkább esetben esnek áldozatul. Mexikó egy elképesztően sokszínű, kulturális és természeti kincsekben gazdag ország, ahol mindenki talál a saját szája ízének megfelelő látni- és csinálnivalót. Az északi határszél (Tijuana, Ciudad Juárez) necces, de a legtöbb turista amúgy sem keveredik el arra, mert az igazán érdekes helyek Mexikóváros környékén, illetve attól délre találhatóak. Ha nagyon kevés időd van, talán érdemes egy kisebb országot választani: egy hónapnál kevesebb idő Mexikóban csak arra elég, hogy azt érezd, mennyi mindent hagytál ki. Bár, ami azt illeti, én hét hónap után is ilyen érzésekkel szálltam fel a hazafelé tartó repülőre.
Kulturális érdekességek terén Mexikó verhetetlen. Azték piramis tetejére épített katolikus búcsújáró hely, Cholula (Puebla állam)
Közép-Amerika is elég jó opció, ide a dzsungel, a vulkánok és a tengerpart miatt érdemes menni. Kivételt Guatemala jelent, ahol mindezek mellett a helyi kultúra is borzasztó érdekes. Ha a bőröd alatt is pénz van, és szereted az extrém sportokat meg a kényelmes utazást, akkor Costa Rica a legjobb választás, minden más esetben Guatemalát ajánlom. A Yucatán-félsziget mexikói részével kombinálva talán ez a legjobb úti cél, ha még sosem jártál Latin-Amerikában, és szeretnéd megtudni, hogy nagyjából miről szól az a kontinens.
Maja asszonyok az őserdőben. Semuc Champey, Guatemala.
Kubába akkor menj, ha kötélből vannak az idegeid, és kiváló a humorérzéked. Ezek hiányában nehéz kezelni azt az abszurd, macerás és kimerítő élményt, amit Kuba jelent. A létező, de már évtizedek óta megfeneklett szocializmus közepén mojitózni remek szórakozás, a nyomorult kubaiak szegénységére rácsodálkozni (és lépten-nyomon visszautasítani őket, amint némi aprópénzért cserébe rumot, szivart, a Dos Gardenias című számot vagy a saját unokahúgukat próbálják áruba bocsátani) viszont már kevésbé az. Értelemszerűen, ha mindez nem zavar, sőt szeretnél napi egy liter rumot meginni annyiért, amibe Pesten egyetlen koktél kerül, illetve gyorsan, és némi készpénzt sem sajnálva ismerkednél készséges nőkkel, akkor Kuba a legjobb opció.
Casa de la música, Santiago de Cuba
Peru nagyon érdekes, de a híres turisztikai célpontok közelében megéri vigyáznod az átverős-lehúzós trükkökkel. Ugyanakkor, akárcsak Mexikóban, Peruban is van minden, amire csak vágyhat egy turista: hatalmas hegyek, fantasztikus műemlékek, dzsungel, sivatag, tengerpart. És akárcsak Mexikóból, Peruból sem tudsz hiányérzet nélkül hazamenni: mindkét ország olyan szinten tele van elképesztő helyekkel, hogy talán még egy teljes év sem elég a bejárásukhoz. Peru viszont szerintem csak ezüstérmes Mexikó után: a mexikóiak sokkal jobb fejek, az ország pedig sokkal dinamikusabb és színesebb. A szomszédos Bolívia is nagyon izgalmas hely, de olyannyira nyomorult, hogy lehetetlenség szívfájdalom nélkül kinézni a hostel vagy a kisbusz ablakán az utcán kavargó szerencsétlenekre.
Tengerimalac a totora-nádból készült úszó szigeten a Titicaca-tavon, Peru
Argentína, Chile és Uruguay pedig lényegét tekintve olyan, mint Európa. Ha egzotikumot szeretnél látni, ne ott keresgélj. Az Andok lenyűgöző, különösen a déli, patagóniai nyúlványai, illetve Buenos Aires és San Pedro de Atacama is megér néhány misét, a hatalmas távolságok és a magyarországihoz hasonló árszínvonal miatt viszont elég borsos lehet az utazás teljes költsége. Jóval kevesebb pénzből jóval érdekesebb dolgokat láthatsz Mexikóban, Peruban vagy Közép-Amerikában.
London? Rotterdam? Nem, Buenos Aires
A személyes ajánlatom tehát, ha három hét szabadságot tudsz kivenni, a pénztárcád pedig nincs igazán megtömve: Guatemala. Ebben a kicsi, mégis rettentő változatos országban majdnem minden megtalálható, amit Latin-Amerikából feltétlenül látni kell. Elég olcsó is, a nyomor pedig a kellemes klíma miatt nem annyira szívszorító, mint a szintén nagyon olcsó Bolíviában. Ha pedig valamivel több idővel és pénzzel rendelkezel, akkor Mexikó vagy Peru a legjobb választás. Természetesen a többi ország mellett is számtalan érvet fel lehet hozni, nem is beszélve mondjuk Brazíliáról, Kolumbiáról vagy Ecuadorról, ahol sajnos nem jártam. Egy biztos: mindegyik latin-amerikai ország rendelkezik olyan különleges látnivalókkal, amelyek miatt megéri felkeresni. Ha tehát a kérdés nem az, hogy melyik országba menj, hanem hogy valami miatt lehetőséged nyílt egy adott latin-amerikai országba menni, és vajon megéri-e, a válaszom egyértelműen: igen.
Maja piramis az őserdőben. Tikal, Guatemala
A következő kérdés az, hogy mikor utazz, a válaszom pedig, amint már fentebb kiderült: bármikor. Latin-Amerika legnagyobb részében egész évben gond nélkül el lehet utazgatni. Van azonban néhány hely és hónap, amik nem igazán alkotnak nyerő kombinációt. A déli féltekén akkor van nyár, amikor nálunk tél, a Santiago-Buenos Aires vonaltól délre tehát elég barátságtalan a júniustól szeptemberig tartó időszak. Ez igazán csak a Magellán-szoros környékén okoz gondot, ahová a decembertől februárig tartó nyár kivételével tényleg nem jó ötlet elmenni. Latin-Amerika többi részén soha nincs igazán hideg, van viszont esős évszak: Peruban és Bolíviában decembertől márciusig, Közép-Amerikában júniustól októberig fordulhat elő, hogy elmossa az eső a hidat, amin át szeretnél kelni. A Karib-tenger térségében, így például Kubában emellett gondot okozhatnak a hurrikánok, augusztustól októberig. Mexikóba édes mindegy, mikor mész, legfeljebb júliusban és augusztusban egy kicsit nagyobb a hőség, mint ami jól esik.
Esős évszak. A megáradt Urubamba folyó, Peru
És végül a hogyan. Hát igen, bárhogyan, de ehhez is van pár megjegyzésem. Én ösztöndíjjal érkeztem Latin-Amerikába, erről annak idején írtam egy egész bejegyzést, de ez a lehetőség sajnos elég korlátozott. Legyünk őszinték: nem várhatjuk el a latin-amerikai országoktól, hogy európaiak ezreinek tanulmányait és/vagy bulifélévét finanszírozzák. Magyar egyetemről nagyon nehéz úgy kijutni Latin-Amerikába, hogy pénzt is kapj hozzá. Ennek hiányában a leginkább kézenfekvő opció az önkéntes munka. Sajnos itt résen kell lenned: sok latin-amerikai szervezet úgy gondolja, hogy az európaiak annyira szeretnének ingyen dolgozni náluk, hogy még némi regisztrációs díjat is hajlandóak befizetni, és a repülőjegyet is megveszik maguknak. Megéri alaposan körbekérdezősködnöd a magyarországi önkéntesküldő szervezeteknél, de valamennyi pénzre mindenképpen szükséged lesz: nullszaldósra nem fogod tudni kihozni az utat. Az önkéntesség ráadásul azt is jelenti, hogy helyhez vagy kötve, ugyanakkor megvan az a nagy előnye, hogy sokkal mélyebb betekintést nyújt a helyiek életébe, mint a szimpla hátizsákos turizmus. Drágább és kevésbé autentikus dolog, de a nyelvtanfolyam is többet ad, mint a turistáskodás. Guatemala az egyik legolcsóbb hely a nyelvtanulásra, és a legtöbb nyelviskola kirándulásokat, hétvégi utazásokat is szervez.
A couchsurfing a legnagyobb találmány az utazók számára a fapados légitársaságok óta. Couchsurfer a huejotzingói karneválon, Mexikó
Ha pedig ezek közül egyik sem szimpatikus, marad a legegyszerűbb opció: vegyél egy hátizsákot, aztán indulj útnak. Ez akkor is jó ötlet, ha az egy helyben töltött önkéntes vagy nyelvtanuló hónapok után van még egy kis időd, mielőtt haza kéne menni. Latin-Amerika ideális terep a hátizsákozásra, és egyáltalán nincs mitől félned akkor sem, ha egyedül vágsz útnak. A költségeid csökkentésére két megoldást ajánlanék: a couchsurfinget és a buszon alvást. Mindkettő sokat segít a spórolásban, a couchsurfing emellett pedig megadja azt a betekintést a helyiek életébe, amitől a hátizsákos turista sajnos el van vágva. Ugyanakkor fontos, hogy ne gondolj úgy a couchsurfingre, mint ingyen hostelre: egyrészt a dolog inkább az emberi kapcsolatokról szól, és nem a sóherkedésről. Másrészt, ha már valaha aludtál couchsurfernél legalább egy éjszakát, akkor tudod: ez nem egy olyan dolog, amit minden este el lehet játszani.
Az egyik olyan hely, ahová soha nem jutottam volna el a couchsurfing nélkül. Huejotzingo, Mexikó
A couchsurfing olyan, mint a vörösboros szarvaspörkölt: karakteres és különleges, mégsem lehet heteken át azon élni. Megfekszi a gyomrodat. Nagyon klassz dolog néhány napra beköltözni egy ismeretlen latin-amerikai fiatal kisszobájába, kanapéjára, gumimatracára, de sok az ambivalens vagy kínos helyzet is, amikor nem érted, hogy mi zajlik körülötted, nem oda visz a házigazdád, ahová szeretnéd, vagy nem akkor eszel, amikor éhes vagy, hanem amikor a háziak szerint vacsoraidő van. A couchsurfing-élményeim kivétel nélkül sokkal emlékezetesebbek voltak, mint a hostelekben töltött éjszakák, ugyanakkor azt hiszem, idegbajt kaptam volna, ha minden egyes couchsurfer éjszakámra ne jutott volna két-három hosteles. Hostelben megszállni sokkal könnyebb, ott akkor élsz társadalmi életet, és akkor vonulsz el antiszociáliskodni, amikor kedved szottyan.
Egy másik buli, ahová a couchsurferek vittek el: Falunapok, Metepec, Mexikó
Nem az élmény, inkább a spórolás miatt sok esetben választottam éjszakai buszokat, hogy eggyel kevesebb éjszakáért kelljen fizetni. Ez kibírható, leszámítva az olyan rémálom-utazásokat, mint az Uyuni-La Paz táv, abban viszont biztos vagyok, hogy két, egymást követő buszos éjszakát nem viselnék el. Ha tehát kis költségvetéssel utazol, szívesen ismerkednél helyiekkel, de azért arra is van igényed, hogy békén hagyjanak néha, akkor azt ajánlom, hogy heti két estét tölts couchsurfernél, kettőt buszon, hármat pedig hostelben, és legyen legalább egy nap a héten, amikor a heverészésen, olvasgatáson és internetezésen kívül semmit sem csinálsz. Város szélén sátrazni vagy buszpályaudvaron aludni eszedbe ne jusson.
Egy a sok távolsági busz közül, amin aludtam. A 22 órás menetidejű Santiago-Buenos Aires járat az Andok gerincén, az argentin-chilei határon
Egy ideális latin-amerikai utazás tehát szerintem legalább három, de inkább öt-hat hónapig tart, és az első felét egy kötött, szervezett program teszi ki (önkéntesség, nyelvtanfolyam), a második felét pedig laza, hátizsákos utazgatás egyedül vagy az időközben megismert emberekkel. Hogy ez utóbbit szerintem hogy érdemes csinálni, arról meg majd írok a következő bejegyzésben.
