Egy olyan kaliberű utazás, mint amit tervezek, komoly előkészületeket igényel. Itt elsősorban nem az útikönyvek elolvasására vagy a megfelelő ruházat és egészségügyi csomag összeállítására gondolok: noha ezek is fontosak, sajnos nem szokásom fél napnál több időt a hátizsák megpakolására szánni, az útikönyvet meg legfeljebb a helyszínen, a turistalátványosság előtt szoktam elővenni, így különösebb megosztanivalóm nincs a témában. Az internet tele van csalhatatlan tippekkel arra, hogy mit vigyünk és mit ne. A magasan legjobb magyar nyelvű utazós blog külön listákat közöl az utazáshoz nélkülözhetetlen gyógyszerekre, felszerelésre és zenékre (felhívnám azonban a figyelmet, hogy az utóbbi lista számos eleme azóta már rég nem menő).

Ha az ember kevés pénzből (pláne más pénzéből) szeretne utazni, az előkészületek jelentős része egészen más természetű. Ösztöndíjat szerezni Latin-Amerikába nehéz, de nem lehetetlen, viszont jó sok idő telik el a pályázat beadása és a kiutazás között, így másfél-két (!!!) évre is szükség lehet ahhoz, hogy az ötletből (ki kéne menni) valóság (döccen a repülő a Benítez vagy a Juárez repülőtér betonján) legyen. Apropó repülő, a jegyeket is jó előre meg kell venni, a vízum elintézéséről és a védőoltások beszerzéséről nem is beszélve. Most, az utazás előtt három héttel úgy tűnik, hogy sínen vannak a dolgok, és bár a döccenésig még ezernyi dolog elromolhat, talán már tudok néhány hasznos tanácsot adni azoknak, akik hozzám hasonlóan valami minél távolabbi országba kívánkoznak. Ebben a posztban az ösztöndíj-szerzésről írok, a következő témája a további tennivalók lesznek.

Ösztöndíj

Két ösztöndíjat kaptam, az egyiket Chilébe a Budapesti Corvinus Egyetemtől, a másikat Mexikóba a Magyar Ösztöndíj Bizottságtól. Előbbi egyrészt csak label (nem ad külön pénzt, csak a rendszeres magyar doktori ösztöndíjat kapom), másrészt nagyban függ attól, hogy ki melyik karon tanul, így a corvinusosoknak a Nemzetközi Iroda felkeresését javaslom. A következő tanévre szóló pályázatokat idén november végéig kell beadni, a papírmunka kb. 2 hét alatt elvégezhető.

A Magyar Ösztöndíj Bizottság ösztöndíjának elnyerése ezzel szemben sokkal regényesebb – előnye viszont, hogy a megélhetéshez elegendő pénzt ad és bárki pályázhat rá, akinek van valamilyen diplomája és beszéli az adott nyelvet. A honlapon részletes leírás található a feltételekről, ezeket nem ismételném meg itt, írnék viszont egy kicsit a dolog szubjektív oldaláról.

Posztgraduális ösztöndíjhoz szükséges valamilyen fogadólevél, ezt megszerezni igazi sportteljesítmény. Ha van ismerősünk egy mexikói (indonéz, kolumbiai, mongóliai) egyetemen, akkor persze sima ügy, de ha nincs (és honnan is lenne?), akkor a Magyar Ösztöndíj Bizottság honlapjáról elérhető listát kell megkeresnünk, amin azok az egyetemek szerepelnek, ahová pályázhatunk. Ezek után érdemes írni egy e-mailt MINDEGYIK egyetemnek, hogy nyilatkozzanak: ha megkapjuk az ösztöndíjat, akkor fogadnak minket. A nyilatkozatot POSTÁN kell elküldeniük a részünkre, aláírással, pecséttel, hogy csatolhassuk a pályázathoz. Ebben a folyamatban az intézmények nagy része elvérzik valahol. Személyes tapasztalat: kb. 40 mexikói egyetemnek írtam e-mailt, 10 helyről válaszoltak, ebből 8 helyről azt, hogy bocs, ne gyere, és csak ketten azt, hogy oké, de az egyik helyről nem küldték el végül a fogadólevelet (plusz az egyetem Tijuanában van, ami azért nem egy életbiztosítás), a másik is épp ideért időben - másfél hónap alatt. Így írtam be a pályázatba a Colegio Mexiquense nevű intézményt, amiről nem tudok semmit különben, de a fő kritériumnak (Mexikóban van) tökéletesen megfelel.

A pályázatot négy hónap alatt bírálja el a Magyar Ösztöndíj Bizottság, az eredményhirdetés után egy évvel (!!!) lehet kiutazni. A Mexikó-projekt tehát időben a következőképpen zajlik:

Ha tehát bárki a Magyar Ösztöndíj Bizottság ösztöndíjával szeretne külföldre menni, két megjegyzésem van. Az első az, hogy szívből támogatom az ötletet, fantasztikus helyekre lehet eljutni (Mexikó, Kolumbia, Indonézia, Mongólia, Jemen, Kína stb.), ráadásul ezekbe az országokba általában sokkal kevesebben pályáznak, mint az unalmasabb (USA, Németország stb.) helyekre, így ha sikerül formailag megfelelő pályázatot időben feladni, akkor nagyon komolyak a siker esélyei. A második megjegyzésem viszont épp ez: ha sikerül. Most, egy évvel a projekt kezdete után még mindig hét hónap választ el az utazástól, ami alatt még kb. akármi történhet. De ha egyszer döccen a repülő a Juárez repülőtéren, akkor még aznap este beleugrom az első szembejövő mariachi-zenekar nagybőgőjébe (van nekik?) és arra fogok gondolni: simán megérte.

Szeretnél ösztöndíjjal Mexikóba (Indonéziába, Jemenbe stb.) menni 2012 tavaszán? Kezdd el írni a 40 e-mailt. MOST.