(A bejegyzés első része itt olvasható)
Argentína mára többé-kevésbé talpraállt a 2001-2002-es krach után, a közelmúlt eseményei ugyanakkor visszavonhatatlanul kivitték a politikát az utcára. Egy hét alatt kb. tizenöt tüntetést vagy felvonulást láttunk, amiből csak egy nem volt politikai természetű, a bolíviai bevándorlók utcabálja. Argentin ismerősöm, Vicky – akit két éve Berlinben ismertem meg, és aki belevitt minket a Buenos Airesi éjszakába – egy középiskolában tanít, és azt mesélte, hogy a konfliktusok tüntetéses-sztrájkolós megoldási mechanizmusa annyira beépült az argentin közgondolkodásba, hogy a diákjai, amikor elromlott a tanteremben a légkondi, sztrájkot akartak szervezni és barikádot emelni a folyosóra ahelyett, hogy szerelőt hívattak volna.
Bolíviai bevándorlók utcabálja a Diagonal Sur sétányon