Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Clandestino

Olimpia válság idején

2016. augusztus 02. - Soltész Béla

Az olimpia nyitóünnepsége előtti utolsó napokban egymást érik a Rióból érkező, ijesztő hírek. Eleve több atléta már korábban lemondta a részvételét, a zika-veszélyre hivatkozva. Az érkező olimpikonok közül volt, akit kiraboltak, míg mások az infrastruktúra hiányosságai miatt panaszkodtak. A városba látogató több tízezer külföldinek, sportolóknak és szurkolóknak egyaránt, a saját országaik külügyminisztériumai olyan óvintézkedéseket javasolnak, mintha háborús vagy katasztrófa sújtotta övezetbe indulnának, nem pedig egy olyan nagyvárosba, amelynek évtizedek óta stabil helye van a világ legnépszerűbb turisztikai úti céljai között.

img_4209_easy-resize_com.jpg

Persze a média sajátos logikával működik, főleg, ha egzotikus országokról tudósít. Az nem hír, hogy rendben elkészült az olimpiai létesítmények kilencven-akárhány százaléka, sem pedig az, hogy több tízezer rendvédelmi és egészségügyi dolgozó végül megkapta az elmaradt bérét. Nem számít, hogy Rio metróhálózata, kötöttpályás buszai és taxijai elérik azt a színvonalat, ami egy nyugat-európai városra jellemző, szálláshelyek tekintetében pedig bőven túl is szárnyalja azt. Az sem téma, hogy Brazíliában most tél van, és a zikát terjesztő szúnyogok előfordulási esélye Rióban minimális. Kétségtelen, hogy sok lesz a turista és nagy lesz a zsúfoltság, lesznek szervezési malőrök, lehúzások és rablások is, de azt a kolonialista mentalitást és orientalizáló tempót, amivel a magyar – és az angol nyelvű – sajtó Brazíliáról írni szokott az utóbbi időben, mindez nem teszi indokolttá.

img_4246_easy-resize_com.jpg

Szerintem sokkal inkább arról van szó, hogy maga az olimpiarendezés mint koncepció és projekt öltött olyan irreális méreteket, és kötődtek hozzá olyan irreális elvárások, hogy annak a szervező városok egyre kevésbé tudnak megfelelni, még akkor sem, ha amúgy jelentős részben a turistákból élnek. Márpedig az a helyzet, hogy az olimpia ezúttal a harmadik világban lesz, ahol az égbekiáltó társadalmi egyenlőtlenségek, a szupergazdagok és a nyomorban élők párhuzamos világai mindig is a mindennapok részét képezték, és ahogy korábban már ezen a blogon is volt róla szó, a Copacabana legnagyobb luxusszállodája előtt buszra szállva fél óra alatt Brazília legnagyobb favelájába lehet eljutni. A nyomort és a bűnözést még az olimpikonok kedvéért sem sikerült eltüntetni: a brazil kormány és a riói városvezetés ugyan mindent megtett ennek érdekében, de nem jött össze.

img_4222_easy-resize_com.jpgPedig jól indult a történet. Amikor 2009-ben Brazília elnyerte az olimpia rendezésének jogát (ráadásul két évvel korábban dőlt el az is, hogy a 2014-es focivébé is az övék), a gazdaság szárnyalt, és az általános optimizmus csúcsán olyan érzés járta át a büszke brazilokat, hogy az ország végre megmutathatja a világnak, hogy maga mögött hagyta a harmadik világot, és helyet kérhet magának a globális játékosok között. 2016-ra viszont az olimpia ügye elég furcsa helyre sodródott a brazil politika tajtékos hullámain. Az ország gazdasági és politikai válságba süllyedt, és a hét évvel korábbi hurráoptimizmusból csak egyfajta kudarckerülő, „ússzuk meg valahogy” reménykedés maradt.

img_4244_easy-resize_com.jpg

A gazdasági válság háttere, hogy az évezred eleje óta tartó gyors ütemű fejlődést egyrészt a belső fogyasztás, másrészt Kína nyersanyagéhsége fűtötte. Az iparosító-protekcionista modell a brazil piacra termelő vállalatoknak, a nyersanyag-exportőr modell a szójabab- és kávétermesztőknek, vasérc- és aranybánya-tulajdonosoknak kedvezett - egy darabig. Előbbiek ugyanis elérték növekedési határaikat, míg utóbbiakat a magas nyersanyag-árak először helyzetbe hozták, aztán a kínai keresletcsökkenés hirtelen kihúzta alóluk a talajt. Mindehhez a brazil reál árfolyamának drasztikus esése és 10% fölötti infláció társult, így az utóbbi két évben általánossá vált az a vélekedés, hogy a 2003 óta kormányzó balközép Munkáspárt (portugál rövidítéssel: PT) vezette kormány rossz úton halad. Mindezt annak ellenére gondolták a választók, hogy tizenhárom éve alatt 25%-ról 7%-ra csökkent a szegénységi küszöb alatt élők aránya, a társadalmi egyenlőtlenségeket mérő Gini-index 0.58-ról 0.52-re mérséklődött, a különféle szociális programok pedig a 200 milliós brazil népesség figyelemreméltó hányadát támogatják –a Bolsa Família nevű családtámogatási programban például 50 millió ember vesz részt. A vállalkozói középosztály tagjait persze mindez nem hatotta meg: szerintük a túlbürokratizált kormányzati programok célja elsősorban az, hogy általuk a segélyből élő milliók szavazatait vásárolja meg a PT.

img_4256_easy-resize_com.jpg

A rossz gazdasági teljesítmény mellett bonyolult korrupciós ügyek is előbukkantak. A PT színeiben másodszor megválasztott Dilma Rousseff elnök asszonyt eredetileg a brazil állami olajcég, a Petrobras szerződései kapcsán vonták felelősségre, majd egy újabb vád, a 2014-es kampányban használt manipulált statisztikákra való hivatkozás miatt a kisebbik, középutas kormánypárt (Brazil Demokratikus Mozgalom Pártja, PMDB) kilépett a koalícióból, és májusban a felsőház Rousseff felfüggesztése mellett döntött. Az ún. impeachment (alkotmányos felfüggesztési eljárás) szabályainak megfelelően nem írtak ki új választást, hanem az alelnök, a már említett PMDB-t képviselő Michel Temer került – ideiglenesen – az elnöki székbe. Temer viszont rendkívül népszerűtlen (a brazilok körülbelül 6%-a szimpatizál vele) és neki is vannak korrupciós ügyei. Egy szó, mint száz, az olimpiát egy olyan brazil elnök fogja megnyitni, akit senki sem választott meg, de mindenki utál, és egy olyan helyzetben kell a brazil kormányzatnak végigcsinálnia ezt az egész procedúrát, amikor a költségvetés amúgy is ezer sebből vérzik.

img_4261_easy-resize_com.jpg

Mondjuk ebben a korábbi brazil kormányzat is ludas. A riói olimpiai projekt furcsasága, hogy olyan grandiózus városrehabilitációkkal társult, amelyeknek szinte semmi köze nem volt az olimpiai építkezésekhez. Az olimpiai falu és a létesítmények nagy része a belvárostól délnyugatra, Barra da Tijucában épült fel, illetve három másik városrész – a Copacabana, a Maracanã környéke és a távolabb, nyugatra fekvő Deodoro – ad helyet egyes versenyszámoknak. A félreesőbb helyeken megvalósuló fejlesztések mellé azonban, hogy az olimpia társadalmi hasznosságát növeljék, még a Csodakikötő nevű városrehabilitációs projektet is megálmodták a belváros északi részére, alagutastul, múzeumostul és egy szupermodern villamoshálózattal kiegészítve. A vízisport-helyszíneket pedig a város természetes vízfelületeire, a Guanabara-öbölbe és a Rodrigo de Freitas-lagúnára tervezték, holott ma már látszik, hogy ezek megtisztítása a mocsoktól teljesen esélytelen. Ami persze azt is felveti, hogy mennyi haszna van hosszú távon, ha egy fejlődő ország, a maga súlyos környezeti és társadalmi problémáival arra költi a pénzét, hogy néhány élsportoló biztonsága érdekében kipucoljon egy egész lagúnát, miközben az ország többi részén milliók fürdenek nap mint nap kólibaktériumokkal szennyezett vízben.

img_4223_easy-resize_com.jpg

És ha mindez nem lenne elég, az elmúlt években kialakult még egy, globális válság: a tömegrendezvények biztonsági válsága. Elsősorban a radikális iszlámhoz köthető terrorcselekményektől fél mindenki, és bár Brazíliában ennek nem voltak előzményei, július közepén mégis felbukkant két-három terrorista sejt, köztük az Ansar al-Khilafah Brazil nevű rejtélyes szervezet, ami a Daesh (ISIS) szövetségesének nevezi magát. Másodsorban pedig bármilyen más, az iszlám radikalizmustól független politikai cél nevében, vagy akár egyszerű magánjellegű elmeháborodásból fakadóan is előfordulhat valamilyen erőszakos cselekmény a gigarendezvényen – még akkor is, ha 85 ezer rendőr és katona dolgozik ennek elhárításán.

img_4272_easy-resize_com.jpg

A riói olimpia tehát a többszörös válság olimpiája: gazdasági, politikai, társadalmi és biztonsági válságok csúsztak egymásra. És bár Magyarországról nézve úgy tűnik, hogy pillanatnyilag az olimpia a legfontosabb dolog, ami Brazíliában – sőt, egész Dél-Amerikában – történik, valójában a 200 milliós országban csak a bő tízmilliós riói agglomerációban lesz közvetlen hatása a sporteseménynek, illetve az arra elköltött temérdek pénznek. A brazil társadalom többsége számára sokkal fontosabb, hogy Temer megszünteti-e a Bolsa Família családtámogatási programot, vagy hogy a közeljövőben hogyan alakul a szójabab vagy a vasérc világpiaci ára. Remélem, nagyon nagy fiaskót nem tartogat az augusztus, a létesítmények túlnyomó többsége elfogadhatóan bírja majd a gyűrődést, és terrortámadás sem lesz.

img_4268_easy-resize_com.jpg

Úgyhogy az olimpikonjaink mellett a városnak is drukkolni fogok, hogy megnyerje a maga aranyérmét. Ami jelen helyzetben sajnos csak annyit jelent, hogy ne legyen semmi nagy gikszer, ami beárnyékolná az eseményt. Ha rendben lemegy az egész, Rio az én szememben olimpiai bajnok lesz. (Csakúgy, mint a brazilok szemében, akiknek amúgy a 99%-a az olimpiai falunak még a közelébe sem fog kerülni.)

A záróünnepség után pedig így is, úgy is jön majd a keserű macskajaj. Bár ehhez a karneválok városa már hozzá van szokva.

img_4220_easy-resize_com.jpg

A bejegyzés illusztrációi a brazil Naiv Művészetek Múzeumának (Museu Internacional de Arte Naïf do Brasil) gyűjteményéből származnak.

Tetszett a bejegyzés? Az Európa Könyvkiadónál az idei Könyvhétre megjelent, Hátizsákkal Brazíliában című könyvemből számos hasznos dolgot tudhatsz meg Dél-Amerika legnagyobb országáról, például hogy merre érdemes szállást keresni Rióban, mik a biztonsági alapszabályok, és úgy általában mire számítson az ember, ha vékony pénztárcával utazgat Brazíliában. Meg még sok minden mást is...

A bejegyzés trackback címe:

https://clandestino.blog.hu/api/trackback/id/tr758929996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása