Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Clandestino


¡Viva Zapata!

2011. május 27. - Soltész Béla

1994. január elsején, azon a napon, amikor életbe lépett a NAFTA – a Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada közti szabadkereskedelmi szerződés – fekete símaszkos, terepszínű ruhás indián harcosok bukkantak elő Chiapas erdeiből, több települést elfoglaltak, megostromoltak egy katonai laktanyát és…

Tovább

A dzsungel szélén

Tizedik hónapja vagyok Latin-Amerikában, és igazán nem panaszkodhatom, majdnem minden éghajlathoz volt már szerencsém. A csontszáraz Atacama-sivatagtól az esős Chiloéig, a jéghideg Patagóniától a langyos Mazuntéig terjedt a skála, ráadásul Chilében júliusban volt tél és októberben tavasz, aztán a…

Tovább

Mazunte, a vizes meseország

Az út Oaxacából a Csendes-óceán partjára nem volt egyszerű: eredetileg is hat óra lett volna egy mikrobuszban (az út annyira kacskaringós, hogy rendes buszok nem is járnak rajta), egy helyen azonban építkezés miatt lezárták, úgyhogy további másfél órát töltöttünk földutakon kanyarogva, hogy aztán ki…

Tovább

Oaxaca, a kiszáradt meseország

Első hosszabb mexikói utazásomra az eddigiektől eltérően nem helyben találtam útitársakat, hanem otthonról érkezett az erősítés. Tavaly, amikor épp hogy megérkeztem Chilébe – augusztus elején – levél érkezett két egykori spanyoltanítványomtól, Andrástól és Dávidtól, hogy kedvük lenne Mexikóba menni,…

Tovább

Piaci (v)iszonyok

Szállásadóm, Teresa néni azt mondta egyszer, hogy amikor elutazik valahová, és kíváncsi, hogy milyenek az ott élő emberek, két helyet biztosan megnéz: a piacot és a temetőt. Az elsőt azért, mert amit az ember megeszik, maga is azzá válik. A másikat meg azért, mert aki jól bánik a halottaival, az az…

Tovább

Vive Latino

Április második hétvégéjén tartják Mexikóvárosban Latin-Amerika legnagyobb zenei fesztiválját, a Vive Latinót. Három napon át, négy színpadon lépnek fel a – kb. 90%-ban – latin-amerikai zenekarok, a közönség százezres nagyságrendű, tökéletes terepnek tűnt tehát, hogy…

Tovább

Júdás égni fog

A karnevál és a napéjegyenlőség után itt a harmadik része a tavaszi mexikói népszokásokat bemutató sorozatnak. A mexikói populáris kultúra annyira elmondhatatlanul és felfoghatatlanul gazdag, hogy amióta itt vagyok, csak ilyen témákról bírtam írni, pedig elvben nem ezzel kéne foglalkoznom. Ez az…

Tovább

Azték napéjegyenlőség

A kereszténység és az ősi indián és afrikai hitvilágok kereszteződéséről és összekavarodásáról már írtam, azt azonban nem gondoltam, hogy a dolog ennyire komplikált. Mexikó a világ második legnépesebb katolikus országa – Brazília után – de akárcsak Brazíliában, itt…

Tovább

Lady Carneval

A karneválról a magyar közönségnek Karel Gott, a csehszlovák csalogány ugrik be elsőre, esetleg Velence, ahol olyan buszos túrán járt, hogy odafelé alvás a buszon, aztán tolongás hullafáradtan a szűk utcákon, és aztán visszafelé is alvás a buszon. Meg Rió, ahová szívesen elmenne a csajokat nézni,…

Tovább

Máximo vs. Super Porky

Egy hete voltam Mexikóban, amikor fejest ugrottam a populáris kultúra legközepébe. A frissen megismert helyi couchsurferek elhívtak egy lucha libre-meccsre, én pedig – bár csak annyit tudtam erről a dologról, hogy maszkos bokszolók, vagy inkább birkózók ütik egymást látszólag minden rendszer nélkül…

Tovább
süti beállítások módosítása