Nem véletlen, hogy csak a karneváli őrület és a csodálatos természeti környezet után jutottam el odáig, hogy Rio történelmi emlékeiről írjak. Akárhogy is nézzük, Rióban a „rióság” a lényeg, a hangulat és a grandiózus természeti díszletek, nem a templomok vagy a múzeumok. Emiatt kicsit kevesebb figyelmet kapnak az építészeti szempontból jelentős alkotások, amelyek miatt pedig akkor is érdemes lenne Rióba látogatni, ha a város történetesen egy kopár síkság közepére épült volna. És nem is elsősorban az épületek és terek külalakja, hanem a hozzájuk kapcsolódó történetek miatt. Rio ugyanis csaknem két évszázadon át Brazília fővárosa volt, és szinte minden, ami az ország életében igazán számított, itt történt, a Centro néhány négyzetkilométerén.

Ez nem a Császári Palota, hanem a közeli Ilha Fiscal szigete, ahol egykor a császári udvar bálokat tartott. Háttérben a Niterói-ba vezető híd és egy landolni készülő repülő.

Ráadásul ez a két évszázad sorsdöntő volt a brazil nemzet kialakulása szempontjából. Amikor 1763-ban Salvadorból ide helyezték át a portugál gyarmatbirodalomhoz tartozó Brazil Alkirályság székhelyét, „brazil nemzet” még nem létezett, csak gyarmatosító portugálok, afrikai rabszolgák és harcias indiánok éltek kicsi és elszigetelt településeken, amelyek számára a római pápa és a portugál király szava sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, mint a riói alkirályé. 1960-ra pedig, amikor Brazíliaváros (Brasília) lett a főváros, és a kormánytisztviselők és diplomaták zokogva hagyták el Riót, Brazília egy független, népes, többé-kevésbé modern országgá lett, amely óriási méretei miatt megkerülhetetlen szereplője a nemzetközi politikának.

Rio belvárosa a tenger felől nézve. Előtérben a Santos Dumont repülőtér, háttérben a Corcovado.

A két esemény között pedig királyok, császárok, diktátorok, emigránsok, művészek, forradalmárok és utcagyerekek alakították ki azt a Riót (és azt a Brazíliát), amit ma ismerhetünk. Nehéz szelektálás után hét helyet választottam ki, hogy kalandos történetükben, mint cseppben a tenger, felcsillanjon Rio de Janeiro zaklatott múltjának néhány kiemelkedő pillanata. Egy nap alatt, ha elég korán kelünk, végigjárhatjuk az első hatot. A hetedik kakukktojás, mert nem Rióban van, hanem egy kicsit arrébb, de megér egy egynapos kirándulást.

A következő két hétben ezeket a helyeket fogom kiposztolni ide, kezdve a Császári Palota (Paço Imperial) körüli November 15. tér (Praça XV de Novembro, röviden: Praça Quinze) látnivalóival, amelyek a Carioca metróállomástól gyalog tíz percre, a tenger felé találhatóak.

Valentim mester kútja (Chafariz de Mestre Valentim), 1789-ből. Háttérben pár óriási irodaház.

Brazília függetlensége, nos, egy kicsit furcsán alakult. Míg az amerikai kontinens többi országát véres háborúk során szabadították fel olyan hősies hadvezérek, mint George Washington vagy Simón Bolívar, addig Brazília azért lett független, mert a portugál trónörökös nem akart hazamenni Lisszabonba. A történet előzménye, hogy 1808-ban Napóleon csapatai elől az egész portugál királyi udvar Rióba menekült, így az a bizarr helyzet állt elő, hogy egy európai országnak Amerikába került a fővárosa.

Péter herceg modern kori újraértelmezése egy kortárs galériában

Miután Napóleont legyőzték, VI. János király és az udvar hazatért, de a trónörökös, Péter herceg Rióban maradt alkirálynak. Az lett volna a feladata, hogy visszanyesse az öntudatra ébredt brazilok autonómiáját, és egyszerű gyarmattá fokozza vissza az országot. Ezt nem tudta, és nem is akarta megcsinálni, úgyhogy inkább kiállt az alkirályi palota erkélyére, és azt mondta a népnek: „Maradok.” Apa és fia ezután egy rövid háborút vívott egymással, amit a fiú megnyert, és I. Péter néven a független Brazília császárává koronázták a palota melletti templomban (Nossa Senhora do Carmo, más néven Antiga Sé).

Az Antiga Sé. Az autó-, motor-, busz- és teherautó-forgalom eléggé megnehezíti a turistáskodást Rio belvárosában.

Az alkirályi palotát császári palotává nevezték át (Paço Imperial), ami mai szemmel nézve elég nevetséges, tekintve, hogy a palota akkora, mint egy kisebb pesti bérház. A tér pedig 1889-ig a Palota tér (Terreiro do Paço) nevet viselte, abban az évben viszont egy felkelés november 15-én megdöntötte a császári uralmat, és kikiáltották a köztársaságot.

És íme, ez itt a Császári Palota, a környék talán legjelentéktelenebbül kinéző épülete.

II. Péter császár és családja szomorúan átballagott a tér túloldalára, a kikötőbe, és felszállt egy hajóra, a tér pedig azóta a November 15. (XV de Novembro) nevet viseli. A palotából postahivatal lett, jelenleg pedig modern művészeti kiállítóteremként üzemel. 

Az egykori parlament épülete

A szomszédos épületben pedig (ami sokkal látványosabb), a brazil parlament működött 1960-ig, amikor is a főváros Brazíliavárosba (Brasília) költözött.

(folyt. köv.)

A következő részből kiderül, hogy miért hívják Rio lakóit cariocának, és mi található a Carioca téren. Az Európa Könyvkiadónál hamarosan megjelenő, Hátizsákkal Brazíliában című könyvemből pedig egyebek mellett azt is megtudhatod, hogy merre érdemes szállást keresni Rióban, para-e egyedül sétálni az utcán, és hogy mire számítson az ember, ha vékony pénztárcával utazgat Brazíliában. Meg még sok minden mást is...

További, Riót ábrázoló képekért pedig kattints a könyvhöz tartozó online galériára!