Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Clandestino

Hajóval a dzsungelben (1. rész)

2017. január 04. - Soltész Béla

A szezonon kívül üresen árválkodó üdülőhelyeknek van egy sajátos hangulatuk. Például a Balaton is a késő őszi zimankóban vagy a télvégi latyakban egészen más arcát mutatja, mint a nyári verőfényben, amikor a legtöbb turista felkeresi.

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_561_25876291493_o.jpg

Amazóniában nincs se tél, se zimankó – latyak viszont annál inkább. A régió időjárását két évszak uralja, az esős és a száraz. Az előbbit ráadásul úgy hívják, hogy cheia, vagyis „teli” évszak, arra utalva, hogy olyankor megtelnek a folyók, a holtágak, az időszakos tavak és a mocsarak, és Amazónia a hajókról nézve olyan képet nyújt, mintha a házak és a fák a végtelen vízből nőnének ki.

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_545_25772829363_o.jpg

Az esős évszak közepén, júniusban jártam Amazóniában, így a kedvelt üdülőhelyen, Alter do Chão-ban nem találtam mást, csak bezárt szuvenírboltokat és néhány unatkozó csónakost, akik száraz évszakban a faluval szemközti szigetre, az Ilha do Amor (Szerelem-sziget) hófehér homokpadjára szállítják a turistákat. Most viszont csak lustán üldögéltek a főtéri jambo-fák alatt, amelyekről a virágokat leverte az eső, rózsaszín szőnyeggel borítva be a járda betonját. És a vízből kikukucskáló pálmatetőket, amelyek alatt a száraz évszakban százszámra készülnek a caipirinhák és a mojitók, most viszont csak a Tapajós folyó sötét vize vetette körülöttük az örvényeit.

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_571_26206269600_o.jpg

Nem direkt alakítottam így az útitervet. Valószínűleg jobb lett volna, ha a száraz évszakban járok itt, de nem volt túl sok választásom: vagy az elárasztott Amazóniát nézem meg, vagy nem nézem meg egyáltalán. Bár, ami azt illeti, nem különösebben hiányoztak a visongó kisgyerekek és a részeg angolszász backpackerek. És úgy nézhettem meg az Alter do Chão környéki vadont, ahogy főszezonban nem lehet: hajóval.       

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_555_26479087605_o_2.jpg

Az egész faluban szemlátomást egyetlen csónakos volt, aki hajlandó volt némi pluszmunkára azért, hogy kuncsaftokat szerezzen. Reinaldo-nak hívták, és míg a kollégái egykedvűen nézték a rózsaszín virágszőnyegre hulló esőt, ő végigjárta az összes hostelt, hogy hátha talál valakit, aki kirándulni akar. Így szedett össze egy francia jegyespárt, egy São Paulo-i drágakő-kereskedőt és engem, aztán rövid alkudozás után elindultunk, hogy eltöltsünk két napot az elárasztott őserdőben. Útitársaimról útközben kiderült, hogy nagyon vicces emberek: a két francia, Laurent és Virginie közül az előbbi kambodzsai, az utóbbi portugál bevándorlók gyermeke volt, úgyhogy senki sem hitte el nekik, hogy franciák: a fiút rendszerint japánnak, a lányt brazilnak nézték. Fernando, a paulista ékszerkereskedő pedig amellett, hogy mindent tudott a brazil smaragd- és ametisztlelőhelyekről, egyúttal sakkmester is volt, és egy bajnokságra érkezett a közeli Santarémbe. Állítólag nem ért el túl jó eredményt, és hogy valami jó is történjen vele, kijött Alter do Chão-ba nézelődni, ahol összefutott Reinaldo-val, aki rábeszélte, hogy fizessen be egy dzsungeltúrára.

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_565_26386741962_o.jpg

Így jutott el ez a valószínűtlen társaság a tíz házból álló Jamaraquába. A falu egyike a Tapajós folyó alsó folyása mentén található nagyon kevés településnek. A terület ugyanis nemzeti park: a Floresta Nacional do Tapajós, rövidítve FLONA a hátizsákos turisták számára leginkább megközelíthető dzsungeldarabok egyike. A messzebb fekvő őserdei területekre csak jóval hosszabb (és drágább) túrák keretében lehet eljutni, ráadásul sokkal több előzetes szervezést is igényelnek, meg különféle hivatalos engedélyeket. Ehhez képest a FLONA elég egyszerű eset, bár még így is volt némi bürokratikus kitérő: a nemzeti park szélén ki kellett kötnünk, elsétáltunk egy bódéig, ahol egy hivatalos ember megvizsgálta az útlevelünket, felírta az adatainkat, és közölte, hogy semmiféle felelősséget nem vállal értünk.

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_552_25874262824_o.jpg

Ez nem hangzott túl bizalomgerjesztően, és akár még meg is ijedhettem volna, de nem igazán figyeltem oda a hivatalos ember szövegére. A bódéval szemközti fán ugyanis lajhárok lógtak békésen. Később még egy csomó lajhárt láttam vízben álló fák tetején: az esős évszakban ezek a vicces állatok még annál is passzívabbak, mint egyébként, hiszen ha akarnák, se tudnák elhagyni a fát, amire az áradás előtt felmásztak. Úgyhogy békésen lógnak, áznak, és szürkésbarna szőrük néhány hónap alatt zöldes árnyalatot nyer a rajta megtelepedő algáktól.

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_566_26413041291_o.jpg

Folytattuk az utunkat, és megérkeztünk Jamaraquába. Nem vicc, tényleg tíz házból állt az egész, és mindenki mindenkinek a rokona volt. Egyetlen vegyesbolt volt a faluban, mellette egy pálmalevéllel fedett teraszon billiárdoztak a délelőtt tizenegykor már rettenetesen részeg férfiak. És volt egy ház a turistáknak fenntartva, a folyó partján. Turisták természetesen nem voltak rajtunk kívül, és a víz olyan magasan állt, hogy majdnem elérte a padló szintjét. A part és a bejárat között körülbelül tíz métert kellett megtenni a víz fölött, deszkapallókon egyensúlyozva. És mivel vécé nem volt a házban, ezt a mutatványt sötétedés után is többször meg kellett reszkírozni – szerencsére egyikünk sem esett bele az iszapos vízbe. 

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_569_26386849922_o.jpg

Enni egy nagyon kedves és bőbeszédű asszonytól, Conceição nénitől kaptunk, aki felemelt kézzel mondott imát étkezés előtt, mint egy próféta. Aztán előhozta a halakat: az esős évszakban Jamaraquában halat hallal esznek, de egy percig sem bántam, annyira finom volt mindegyik fajta, amit próbáltam. Desszertnek munguza volt (tejben főtt fehér kukorica), meg néhány jambo-gyümölcs, aminek olyan íze volt, mintha egy éretlen almát lespricceltek volna rózsaillatú parfümmel. Aztán jártunk egyet a faluban, megnéztük a gumifákat, amelyek nedvéből a kaucsuk készül. Végül megérkezett Lourenço, a helyi túravezető, hogy elvigyen minket az elárasztott erdőbe.

soltesz_bela_hatizsakkal_braziliaban_570_25876293093_o.jpg

(folyt. köv.)

Tetszett a bejegyzés? Az Európa Könyvkiadónál az idei Könyvhétre megjelent, Hátizsákkal Brazíliában című könyvemből számos hasznos dolgot tudhatsz meg Dél-Amerika legnagyobb országáról, például hogy merre érdemes szállást keresni Rióban, mik a biztonsági alapszabályok, és úgy általában mire számítson az ember, ha vékony pénztárcával utazgat Brazíliában. Meg még sok minden mást is...

Brazíliát ábrázoló képekért pedig kattints a könyvhöz tartozó online galériára!

A bejegyzés trackback címe:

https://clandestino.blog.hu/api/trackback/id/tr6111775297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása