Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino


A Karib-tenger kalauzai

2018. október 18. - Soltész Béla

Az utolsó karibi napjaimon végre egy olyan perspektívából szemlélhettem meg a Kis-Antillákat, amilyenből alighanem a legkellemesebben lehet szemlélni őket: egy hajó fedélzetéről. Sajnos a Cabotze nevű vitorlás nem mozgott, hanem Martinique déli részén, a Pointe Marin nevű üdülőhely mellett…

Tovább

Négritude

Két író segített nekem, hogy valamit megértsek Martinique összetett kultúrájából és zaklatott történelméből. Az egyikük Aimé Césaire, a sziget világhírű szülötte, aki 2008-as haláláig alighanem a legfontosabb francia-karib értelmiségi volt. A másikuk pedig Emmanuel Nossin, aki egyáltalán nem híres,…

Tovább

Helló, Pitonok!

Ha arra gondolok, hogy egy „idilli” vagy „paradicsomi” szigetnek hogy kell kinéznie, akkor Saint Lucia jut az eszembe, ez a húsz kilométer széles, negyven kilométer hosszú mini-csodaország. Azon belül is a Soufrière nevű kisváros, ami alighanem az egyik legvarázslatosabb hely, ahol az utazásom során…

Tovább

Majomisten és a skarlát íbiszek

Házigazdám Trinidad és Tobagóban mindenképpen dobogós helyet érdemelne az „utazásom legemlékezetesebb vendéglátói” kategóriában, ha a Couchsurfing verseny lenne, nem pedig a hátizsákos utazók életét megkönnyítő, nagyszerű eszköz. Az indiai származású Angelo egyszerre volt szakács, történész és…

Tovább

Sziget-fíling

Az utazásom tervezésének még egy nagyon korai szakaszában elhatároztam, hogy az utolsó két-három hetet a Kis-Antillákra szánom. A térkép fölött ábrándozva azt képzeltem, hogy majd szigetről szigetre hajózom, és az időm nagy részét azzal fogom tölteni, hogy gyönyörű, homokos tengerpartokon…

Tovább

Kék hegyek, kék lagúnák

Jamaica mindenkit rabul ejt. Már az első európai látogatójával, Kolumbusszal is így tett: kevesen tudják, hogy a genovai hajós a negyedik (és egyben utolsó) útján majdnem annyi időt töltött Jamaicában, mint a karibi szigetvilág összes többi részén együttvéve. A hajói ugyanis károkat szenvedtek Kuba…

Tovább

Jamaica a jamaicaiaké

A taxi megállt egy sötét, kertvárosi utcán. A reptértől idáig vezető út nem sok látnivalóval szolgált: késő este volt, bezárt üzletek és néptelen járdák fogadtak Kingstonban. Csengőt nem találtam, úgyhogy kifizettem a taxist és beléptem a kertkapun. Elgyalogoltam a házig, kopogtam, semmi.…

Tovább

Nyalókát vagy életet! 

Az egyik kedvenc könyvem, Boris Vian Pekingi ősz című regénye azzal kezdődik, hogy Amadis Dudu irodista nem tud reggel eljutni a munkába, mert nem állnak meg neki a 975-ös buszok. Aztán ami végre megáll, az nem oda viszi, ahová kéne, hanem egy Exopotámia nevű sivatagba, ahol szemlátomást egészen más…

Tovább

Mögöttem a láthatatlan hegy, előttem a haragos tenger     

A szépségért meg kell szenvedni. Kolumbiában eleinte nem volt szerencsénk a strandokkal: Cartagenában lehúzósra sikerült a fürdés, Tagangában pedig hínárosra. Az utóbbi egy népszerű üdülő- és bulihely, de egyáltalán nem voltam tőle elvarázsolva: a víz elég koszos volt, bulit pedig annyit találtunk,…

Tovább

A Karib-tenger királynője (2. rész)

A történet első részét itt olvashatod! A Mercado Bazurtóról azt mondta Jota Jota, amikor a városról beszélgettünk, hogy ha valami igazán cifrát akarunk látni Cartagenában, akkor menjünk oda, de még véletlenül se vegyünk semmit. A piac valóban megérte az utat - minden képzeletet felülmúlóan…

Tovább