Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Clandestino


A solentinamei álom

2012. május 09. - Soltész Béla

Vannak a világnak olyan reménytelen szegletei, ahol minden, a világ sorsán javítani próbáló szöveg, teória és történet összekapcsolódhat az emberek fejében. Egy olyan helyen, ahol mindennapos a kirekesztés és a jogtiprás, szükségszerűen egymásra talál mindenki, aki…

Tovább

Nicaragua szíve

Nicaragua, amióta létezik, megosztott ország. Földrajzilag is: területének nyugati fele viszonylag sűrűn lakott felföld, keleti fele pedig szinte lakatlan dzsungel. És gazdaságilag is: évszázadokon át nagyon kevés ember birtokolta a nemzeti vagyon nagyon nagy részét. Ebből azonban…

Tovább

Tetszettek volna ellenforradalmat csinálni

Ahogy az előző bejegyzésekből már kiderülhetett, nem rajongok a Castro-rendszerért. Elismerem a történelmi érdemeit, a szociális vívmányait, de ez az egész úgy, ahogy van, megérett arra, hogy a történelemkönyvek lapjaira (figyelem: nem a történelem szemétdombjára) kerüljön,…

Tovább

Szentek, orishák, Che Guevarák

Kuba egy kommunista ország – ez még a közelmúlt bátortalan nyitási kísérletei ellenére is kétségtelen. A kommunista országok per definitionem ateisták – ezzel is nehéz lenne vitatkozni. Kubában ezzel szemben minden házban van egy kis oltár valamilyen szenttel, ezrek járnak a búcsújáró helyekre…

Tovább

Neve is van, Havanna

Havannát a Jóisten is az amerikai kontinens egyik közlekedési és kulturális csomópontjának teremtette. Elég ránézni a térképre, és azonnal kiderül, miért: akárhonnan akárhová tart az ember (a régi időkben hajóval, az újabbakban repülővel), Havanna pont útba esik. A…

Tovább

Történelemóra csontvázakkal

A mexikói kultúra egyik alapvető vonása a halálhoz fűződő sajátos viszony. Ahelyett, hogy szépítgetnék, elsumákolnák, esztetizálnák azt a sajnálatos tényt, hogy előbb-utóbb mindannyiunknak meg kell halni, a mexikóiak rengeteget foglalkoznak az elmúlással, különös tekintettel annak naturális…

Tovább

Forradalom van a mi utcánkba’

Kelet-Európából jöttem, nem gondolom, hogy a világot fel lehetne osztani feketére és fehérre, jókra és rosszakra. Chilében vagyok, egy olyan országban, ahol – akárcsak Magyarországon – 1990 óta van demokrácia. A párhuzamoknak itt nagyjából vége is van: Chilében a 80-as…

Tovább
süti beállítások módosítása