Az előző bejegyzésben bemutatott November 15. tér mellett Rio másik emblematikus tere a Carioca tér (Largo da Carioca) amely után Rio lakosait cariocának nevezték el, és mind a mai napig így hívják őket Brazíliában. A tér helyén egykor álló piacot a tupi indiánok a „karai oka” névvel illették, ami azt jelenti, hogy „a fehér ember házai”.
A tupik azóta nyomtalanul eltűntek Rióból, a fehér ember házai pedig száz méternél is magasabbra nőttek: a teret keletről és délről óriási felhőkarcolók szegélyezik, köztük a brazil állami olajvállalat, a Petrobras székházával, amely úgy néz ki, mint egy Jenga-torony pillanatokkal a ledőlés előtt.
A tér fölé a nyugati oldalon a Szent Antal-kolostor (Convento de Santo Antônio) magasodik, illetve csak magasodott a XVII. században, amikor elkészült – ma már inkább eltörpül a felhőkarcolók árnyékában.
A kolostorba naponta egyszer vagy kétszer be lehet menni, megéri, egy szerzetes kalauzolja a turistákat, és egy képsorozaton mutatja be a Carioca tér átalakulását a fehér ember első házaitól a XXI. századi felhőkarcolókig.
Kicsivel arrébb pedig az új riói katedrális található, amiről ugyan nem állítható, hogy szép lenne, mindenesetre egyszerű brutalitásában is nagyon hatásos épület.
Különösen belülről. Az Edgar Fonseca által tervezett épület 1979-re lett kész, és a maja piramisok formavilágából merített ihletet az építész, ami elég fura dolog egy katolikus katedrális esetében.
(folyt. köv.)
A következő részből kiderül, hogy hová járnak bulizni a riói fiatalok, és hogy hogyan lett világhírű az excentrikus Jorge Selarón, aki pedig semmi mást nem csinált, csak kicsempézett egy romos lépcsősort. Az Európa Könyvkiadónál hamarosan megjelenő, Hátizsákkal Brazíliában című könyvemből pedig egyebek mellett azt is megtudhatod, hogy merre érdemes szállást keresni Rióban, para-e egyedül sétálni az utcán, és hogy mire számítson az ember, ha vékony pénztárcával utazgat Brazíliában. Meg még sok minden mást is...
További, Riót ábrázoló képekért pedig kattints a könyvhöz tartozó online galériára!
