Tavaly nyáron, amikor a blog már egy éve frissült folyamatosan, és már volt rajta nagyjából hatvan bejegyzés, elkezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne majd könyv formájában is megjelentetni a szövegek egy részét. Persze fogalmam sem volt, hogyan találjak kiadót, magánkiadásra pedig nem volt pénzem, a terv tehát idén nyárig csak terv maradt. Most viszont örömmel jelenthetem: ha nem jön közbe semmi váratlan probléma, akkor karácsonyra könyv lesz a Clandestinóból. Hogyan sikerült kiadót találni? Hát, a történet nem volt egyszerű – szerepeltek benne újságírók, szerkesztők, diplomaták, továbbá B. Tóth László rádiós műsorvezető, az Afrikai-Magyar Egyesület, egy Maliban élő magyar sejk, illetve egy Waldorf-saláta. Azt hiszem, a sztori megér egy bejegyzést: vicces dolgok ugyanis nem csak Latin-Amerikában történnek, hanem Magyarországon is. A benne szereplő személyeknek pedig ezúton is köszönöm, hogy az adott pillanatban, szándékosan vagy véletlenül, de előremozdították az ügyet.
Mario Vargas Llosa írógépe. Nem gondolom azt, hogy a Clandestinóért Nobel-díjat fogok kapni, de egy könyvről szóló bejegyzéshez nem igazán tudok mást berakni illusztrációnak, mint betűket.
A történet valamikor idén januárban kezdődött, amikor Solti Ágnes, a Kitekintő.hu Latin-Amerika rovatának vezetője kiposztolt valami cikket a Facebookra. Ez még önmagában nem lett volna különleges, Ági naponta legalább egy, de inkább több latin-amerikai vonatkozású cikket szokott kirakni (neki köszönhetem, hogy minden erőfeszítés nélkül azonnal megtudom, mi történt aznap Latin-Amerikában) – ez a cikk viszont egy olyan magyar oldalon jelent meg, amiről még nem is hallottam korábban. Ez egy tematikus, csak Latin-Amerikával foglalkozó hírportál, a LatimoPort, ami ilyen szempontból újdonság a magyar nyelvű interneten. A portál akkoriban indult, írtam is egyből nekik, hogy ha van kedvük, szívesen írnék nekik cikkeket. A főszerkesztő, Kaszab Zsuzsa rögtön válaszolt, hogy rendszeresen olvassa a Clandestinót, és egyik-másik bejegyzést rövidítve lehozná a LatimoPorton.
Nagy becsben tartott könyvek a Perui Nemzeti Múzeumban, Limában
Zsuzsával aztán egy konferencián találkoztam, amit a Külügyi Intézetben rendeztek, a témája Magyarország Latin-Amerika-politikája volt. Felszólalt egy csomó latin-amerikai és magyar diplomata, és mint rendes diplomaták, egy egész botanikus kertet raktak össze szóvirágokból, hogy Magyarország számára mennyire fontos Latin-Amerika, illetve Latin-Amerika számára mennyire fontos Magyarország. Szerencsére volt néhány konkrétum is: például, ha minden jól megy, Magyarország újra meg fog nyitni egyet vagy kettőt abból a hat nagykövetségből és főkonzulátusból, amit a rendszerváltás óta bezárt Latin-Amerikában. Köztük a Santiago de Chilében levőt, ami elég jó ötlet lenne: egyrészt Chile úgy jön fel gazdaságilag, mint a higany, másrészt nagykövetség hiányában egy Chilében élő magyarnak, vagy az 50 ezer magyar leszármazott egyikének jelenleg 22 órát kell buszoznia Buenos Airesbe, ha valami ügyet szeretne intézni.
Nagy becsben tartott könyvek Havanna belvárosában
A konferenciát követő ebéden Zsuzsával kubai történetekkel szórakoztattuk egymást a marhapörkölt és a Waldorf-saláta fölött, latolgattuk a Castróék utáni időszak várható forgatókönyveit, és abban maradtunk, hogy fogok még küldeni cikkeket a LatimoPortnak. Aztán egy pár napra rá Zsuzsa írt, hogy volna-e kedvem rádióműsorban szerepelni: a Poptarisznya nevű legendás rádióműsor egykori vezetőjével, B. Tóth Lászlóval kéne beszélgetni arról, hogy milyen szerepet tölt be a vallás a latin-amerikai emberek életében. Ez annyira bizarrul hangzott, hogy azonnal igent mondtam, és vártam a további részleteket.
Kevésbé nagy becsben tartott könyvek Havanna külvárosában
A további részleteket Fincziczki Máriától, az Afrikai-Magyar Egyesület médiareferensétől tudtam meg. Ez talán némi magyarázatot igényel. Az Egyesület (a továbbiakban AHU) nagyon aktív az Afrikával kapcsolatos ismeretterjesztés terén, például ők szerkesztik az AfriPort hírportált, és jó viszonyban vannak a LatimoPortot szerkesztő Magyar-Latin-Amerikai Egyesülettel. Sőt, több rádióban is van saját műsoruk, havonta egyszer vagy kétszer, például a Gazdasági Rádióban, illetve B. Tóth László online rádiójában, amit a műsorvezető az egykori műsoráról nemes egyszerűséggel Poptarisznya Rádiónak nevezett el.
El Ateneo, a világ egyik legkirályabb könyvesboltja Buenos Airesben
Ez eddig nagyon szép, de hogy kerültem a képbe én? Nos, húsvét előtt, nagypénteken épp nem volt Afrikához értő ember, aki ráért volna, úgyhogy Mária felhívta Zsuzsát, hogy nincs-e valami latin-amerikás beugró, ő meg írt nekem, és így jutottam el a rádióba, hogy akkor Afrika helyett Latin-Amerika vallásairól beszélgessünk. Én elmondtam egy csomó sztorit, olyanokat, amiket már a blogon is megírtam Kubáról, Guatemaláról vagy Mexikóról. Aztán elköszöntünk, és én azt gondoltam, hogy akkor ez ennyi volt, az AHU és az én útjaim elválnak. Mivel előbb végeztem a rádióban, mint amire számítottam, volt egy szabad félórám, és hogy elüssem az időt, bementem az egyik Alexandra könyvesboltba nézelődni. Az útleírás-útikönyv szekcióban kötöttem ki, mint általában.
Utcai könyvárus Santiago de Chilében
Egy idő után feltűnt, hogy van egy csomó könyv Afrikáról. Például volt egy Maliról, meg egy másik Madagaszkárról, magyar szerzőktől, ami elég meglepő volt az Afrikával amúgy nem túl kiemelt helyen foglalkozó magyar könyvesbolti kínálatban. Gyanút fogtam és megnéztem a hátlapokat: ott virított rajtuk az AHU emblémája. Este, amikor hazaértem, rákerestem, és kiderült: az AHU és a Pécsi Egyetemhez kötődő Publikon Kiadó könyvsorozatot jelentet meg Afrikához kapcsolódó témákban. Rákerestem az egyik szerzőre is, Dr. Mihálffy Balázsra, és azt dobta ki a Google, hogy az AHU munkatársa, Bamakóban él, és nemcsak hogy ő készítette el a Korán többféle magyar fordítása közül az egyiket, de Mali egyik falvában, Mamaribougouban a falu főnökévé is választották. A Madagaszkárról szóló könyv szerzője, Cséke Zsolt pedig azért utazott az Afrika partjai mellett fekvő szigetországba, hogy felkutassa Benyovszky Móric sírját, a magyar világutazóét, akit a 18. században a malgasok a királyukká választottak.
Mozgó könyvesbolt Valparaísóban
Kicsit feszélyezett ugyan az erős mezőny, hiszen engem (még) nem választottak törzsfőnökké sehol, de arra gondoltam, hogy egy e-mailt megér a dolog, úgyhogy írtam Máriának: ha már van egy ilyen szuper könyvsorozat, nem akarnának-e esetleg kiadni egy könyvet Latin-Amerikáról is? Mert hogy nekem, mit ad isten, épp volna egy. Mária beszélt a kiadóval, és visszaírt: dehogynem, semmi akadályát nem látják. Úgyhogy találkoztam Tarrósy István főszerkesztővel (és Afrika-kutatóval), illetve Glied Viktor főszerkesztő-helyettessel (és ökopolitika-szakértővel), és elmondtam, hogy itt meg ott jártam, ezekről és azokról írtam, és hogy a legjobb sztorikból szerkeszteném össze a könyvet. Távoli és fura országokért lelkesedő emberekkért nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és amikor István és Viktor elkezdett olyanokat mondani, hogy „És a zapatista gerilláknál is jártál? Hú, de király!”, akkor már éreztem: ez a dolog sínen van.
Mozdulatlan könyvesbolt Oaxacában
Egy szó mint száz, hála elsősorban a tudományos ismeretterjesztésen hihetetlen fordulatszámmal pörgő Afrikai-Magyar Egyesületnek, a Clandestinóból remélhetőleg november végére könyv lesz. A címe még nincs eldöntve, a legvalószínűbb a Hátizsákkal Latin-Amerikában, az viszont biztos: ha megjelenik, elérhető áron (
Most pillanatnyilag ott tartunk, hogy két hét múlva adom le a kéziratot, utána kezdődik a lektorálás és a tördelés, aztán október végén megy a nyomdába. Mivel sokkal gazdaságosabb egyszerre több példányt nyomni, mint utólag kiadni még egyszer, úgyhogy itt jön az önreklám: ha a blog olvasói közül bárkinek van kontaktja olyan magyar cégekhez, amelyeknek van valami közük Latin-Amerikához (nyelviskola, étterem, utazási iroda, importcég, ajándékbolt stb.), ne habozzon megírni nekem a blog jobb felső sarkában látható e-mail címre. Némi szponzori pénz ebben a fázisban alaposan meg tudná emelni a példányszámot. Cserébe a cég kap egy oldalnyi hirdetési felületet a könyvben, illetve a neve és logója meg fog jelenni a hátsó borítón. Szerintem ez egy remek módja a PR-keret elköltésének, én a helyükben biztos nem hagynám ki.
Könyvtár az Universidad de Chile Társadalomtudományi Karán
Ja, és lesz majd valamikor karácsony előtt könyvbemutató is, amire azt találtam ki, hogy chilei vörösborral és mexikói tequilával fogom itatni a tisztelt olvasókat, illetve a könyvön kívül a Los Master Plustól Delfín Quishpéig terjedően bemutatom azt is, hogy milyen minőségi tánczenékre táncolnak Latin-Amerikában. Szóval diszkó is lesz, a részleteket majd kiírom a Facebookra, ha eljön az ideje.
Vicces dolgok tehát nem csak Latin-Amerikában történnek, hanem Magyarországon is. Például könyv lesz a Clandestinóból.
