Don Miguel de Cervantes Saavedra a XXI. században. Kép: porlaputa.com.

Írásban nem annyira nagyok a különbségek, viszont ahány ország, annyiféle kiejtés létezik. Annak idején írtam egy bejegyzést a chilei spanyolról, amiből kiderül: Chilében bizony alaposan meggyűlt a bajom azzal, hogy a helyiek minden szónak leharapják a végét. Aztán szép lassan átvettem a helyi akcentust. Hogy ez milyen jól sikerült, arról Manu tudna mesélni, az andalúz lakótársam Pesten. Amikor 2010 februárjában beköltözött a VIII. kerületi lakásom kisszobájába, selypítős-pöszögős észak-spanyol kiejtéssel beszéltem hozzá. Aztán amikor visszajöttem Chiléből 2011 januárjában, és először felhívtam telefonon, szinte meg sem ismert: azt hitte, hogy valami chilei haverom keresi őt az én számomról. Utána pedig elmentem Mexikóba, és 2011 októberében, amikor visszajöttem, úgy beszéltem hozzá, mint egy mexikói. Sőt, amikor áthívta a spanyol haverjait, azok valószínűleg azt hitték, hogy magázom őket, mert nem azt mondtam nekik, hogy vosotros, hanem azt, hogy ustedes.

Chilei akcentus, chilei szleng, didgeridoo és egy apácaruhás férfi a Keko Yoma zenekar koncertjén

A kiejtésen túl ugyanis a nyelvtanban is számos különbség van a spanyolországi és a latin-amerikai nyelvváltozatok között. A többes szám második személy például egész Latin-Amerikában hiányzik, vosotros (ti) helyett ustedes-t (önök) mondanak. Nem használják a közelmúltat sem (pretérito perfecto), így például az a mondat, hogy „Ti még nem láttátok az új kocsimat” Spanyolországban úgy van, hogy Vosotros aún no habéis visto mi nuevo coche, Latin-Amerikában viszont úgy, hogy Ustedes aún no vieron mi nuevo auto. Ezen felül vannak ragozásbeli különbségek is, például a „Te énekelsz” Spanyolországban Tú cantas, Argentínában Vos cantás, Chilében Tú cantai. A „Keresd meg őt!” Spanyolországban ¡Búscale!, Mexikóban ¡Búscalo!, Costa Ricában ¡Buscalo!, és még sorolhatnám.

A chilango (mexikóvárosi) szleng enciklopédiája a Café Tacuba zenekartól

Mindezeken felül pedig minden országnak megvannak a saját, speciális szavai. Ezekből néha nagyon vicces félreértések következnek, például a polla szó Chilében lottót jelent, Spanyolországban pedig péniszt, tehát nem mindegy, hogy ki mivel játszik. Spanyolországban a coger szót használják a járműre való felszállásra, Mexikóban és Argentínában viszont azt jelenti, hogy dugni, így egy spanyol, ha megkérdezi Mexikóban, hogy hol lehet felszállni a buszra (¿Por dónde puedo coger el autobús?), könnyen azt a választ kaphatja, hogy talán a kipufogócső a busznak az aktusra leginkább alkalmas része (Pruébalo por el tubo de escape). Ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemeket gyűjtött össze Juan Andrés és Nicolás Ospina a Qué difícil es hablar el español (Milyen nehéz spanyolul beszélni) című, zseniális számban (a szöveg megtalálható ezen a linken).     

El chucho de chucho es un chucho ladrando, y por chucho a chucho lo echaron a chucho, el chucho era frío y lo agarro un chucho, qué chucho decía, extraño a mi chucho.

Különösen a „pokróc” szóval gyűlt meg a bajom. Amikor megérkeztem Santiago de Chilébe 2010 júliusában, ott éppen tél volt, és nagyon fáztam a fűtetlen szobában, úgyhogy kértem egy plusz pokrócot a házinénitől. Azt mondtam, hogy kéne egy manta, ami Spanyolországban pokrócot jelent, Chilében viszont női vállkendőt. María Alicia szerencsére rájött, hogy nem transzvesztita vagyok, hanem csak külföldi, és felvilágosított: Chilében a pokróc neve frazada. Aztán utána 2011 februárjában megérkeztem a mexikói Tolucába, ahol éppen tél volt, és nagyon fáztam a fűtetlen szobában, úgyhogy kértem egy plusz pokrócot a házinénitől. Azt mondtam, hogy kéne egy frazada, de Teresa néni közölte: halvány fogalma sincs, hogy az micsoda. Mondtam, hogy akkor egy manta kéne. Teresa néni nem értette, hogy mit akarok egy női vállkendővel. Végül nem maradt más, mint elmagyarázni: kéne valami, amivel betakarom magam az ágyban. – Á, egy cobija! – mondta Teresa néni. – Miért nem ezzel kezdted? 

¡Agua!

Ezek után direkt gyűjtöttem azokat a szavakat, amiket teljesen máshogy mondanak Spanyolországban, Mexikóban és Chilében. Íme a lista a leggyakoribb ilyen szavakkal és kifejezésekkel:

És, mintha ez nem lenne elég, a földrajzi nevek jelentős része nem spanyol, hanem indián eredetű azokban az országokban, ahol a spanyol hódítók nem tudták vagy nem akarták az összes falut, folyót és hegyet átnevezni. A mexikói Tolucában például az egyetem, ahová jártam, a Zinacantepec nevű városrészben volt. Ráadásul, mivel Mexikóban a városi buszoknak általában nincs száma, hanem kis műanyag táblákra van kiírva minden városrész neve, amit az utuk során érintenek, az első napokban azzal szembesültem, hogy minden táblát el kell olvasnom. Az egyetemre ugyanis csak az a busz vitt el, ami nem Zinacantepec központján, hanem San Francisco Tlalcilalcalpanon keresztül tartott Acahualcóba. Ezeket a neveket tehát mind fel kellett ismerni: csak akkor volt jó nekem a busz, ha mindhárom szerepelt a táblákon. Mivel a buszok nem álltak meg a megállóban, hanem hatvannal-hetvennel zúztak az utcán, és le kellett inteni őket, az első hetekben sokszor húsz-harminc percbe telt felszállni a buszra, mert vagy nem bírtam elég gyorsan elolvasni a táblákat, vagy már nem volt időm integetni, vagy egész egyszerűen nem vette észre a sofőr.

Mit nem csinál egy mexikói. Kép: Facebook.

Fogalmam sincs, hány köz- és tulajdonnevet tanultam meg egy év alatt, de az a gyanúm, hogy legalább ezret. Olyanokat, hogy huarache, cocaví, teporingo, alebrije, huemul, chachacoma, Retalhuleu, Tequisquiapan, Llanquihue, Ollantaytambo, Futaleufú. Ha ennyi bizarr szót egy másik nyelven tanultam volna meg – például horvátul – akkor már gond nélkül tudnék kétágyas, tengerre néző szobát foglalni vagy sült halat rendelni az otthonomtól hat órányi autóútra fekvő horvát tengerparton. Ezzel szemben annak, hogy tudom, hogy hívnak egy falut, egy gyógynövényt vagy egy kisállatot a világ túlsó oldalán, jelenleg az égvilágon semmi hasznát nem látom.

Mit nem csinál egy chilei. Kép: porlaputa.com

Mindezek ellenére azt gondolom, hogy az igazi spanyol nyelvtudáshoz az egyes latin-amerikai változatok ismerete is hozzátartozik, még akkor is, ha ezeket csak egy adott országban beszélik, és a chilei pololear igével a másik tizenkilenc spanyol nyelvű országban semmit sem lehet kezdeni. Nyilván nem azt akarom ezzel mondani, hogy aki nem tudja, hogy mit jelent a chévere vagy a boludo, az nem tud jól spanyolul. Viszont nagyon jó ötlet néhány speciális szót megtanulni az adott ország nyelvváltozatából utazás előtt, vagy mielőtt egy oda valósival találkozunk. Nem viccelek, tíz-tizenöt helyi szó ismerete kapukat nyit meg. Az egyes latin-amerikai országok lakói ugyanis általában nagyon büszkék a saját szavaikra: külön nyelv híján a kiejtés és a saját szavak alapján ismerik fel egymást és a többieket. Ha tehát egy mexikóinak azt mondjuk, hogy No mames, pinche güey, akkor arra fog gondolni, hogy ez a gringó jó fej. Esetleg felpofoz minket. De azt végtelen szeretettel.

A helyesírással is sokaknak meggyűlik a baja. Kép: porlaputa.com

Néhányan megkérdezték tőlem, hogy egy év Latin-Amerika után jobban tudok-e spanyolul, mint korábban. A válaszom egyértelműen az volt, hogy nem. A spanyolom nem jobb lett, hanem több. És ha mondjuk spanyolórát tartok (jelenleg mexikói kiejtéssel és intonációval, de spanyol nyelvtannal beszélek), és azt kérdezi tőlem valamelyik tanítványom, hogy hogyan mondják spanyolul azt, hogy pokróc, akkor jól összezavarom, hogy Spanyolországban manta, Chilében frazada, Mexikóban cobija, melyiket szeretnéd leírni a szótárba? Pont úgy, mint amikor a Madrid - Santiago de Chile repülőjáraton megkérdeztem a stewardesst, hogy hány óra van, és ő unottan csak annyit kérdezett: „Hol?”

A filmek is többféle szinkronnal keringenek a neten. Kép: porlaputa.com

Spanyol nyelv tehát nem létezik, csak spanyol nyelvek. Cervantes tekergő tintahalcsápjai ugyanakkor nem olyan félelmetesek, mint amilyennek elsőre tűnnek: csak valahogy túl kell lendülni az első sokkon, ami Havannában, Buenos Airesben vagy Santiagóban ér minket. Miután pedig belenyugodtunk, hogy itt mindent elölről kell kezdeni, a dolog hirtelen nagyon mulatságos lesz. Mint egy óriási puzzle, ami sosem ér véget.