Ez a bejegyzés elsősorban a spanyolul tudóknak lesz érdekes, közülük is az egykori tanítványaimnak, akik most végigolvashatják, hogyan akasztják a hóhért. Igen, be kell valljam férfiasan, hogy az elmúlt egy hónap során többször előfordult, hogy csak álltam, mint a faszent, és a kötőszavakon kívül semmit nem értettem abból, amit mondtak nekem, annak ellenére, hogy egyértelműen spanyolul beszéltek hozzám. A chilei spanyol a földrajzi elzártság miatt elég sajátosan fejlődött az idők során, így mára az egyik legnehezebben megérthető spanyol nyelvváltozattá vált. Igyekszem a nyelvi sokk minősített eseteit úgy elmagyarázni, hogy azok is jól szórakozzanak (velem/rajtam), akik nem ismerik Cervantes és a Las Ketchup csodálatos nyelvét. Ja, és lesznek obszcén szavak is a közepe táján.

A latin-amerikaiak jelentős részéhez hasonlóan a chileiek sem törik magukat, ha a „sz” [s] hang kiejtéséről van szó. Ez általában nem okoz gondot, az andalúzoknak köszönhetően megszoktam már, hogy odaképzeljem a hiányzó sz-eket az olyan szavakba, mint a [poh-etruturalihmo] (post-estructuralismo). Sajnos reprodukálni még nem tudom a chilei kiejtést, ráadásul a pöszítésről [θ] és a susogásról [ś] is nehéz leszokni ([graθiaś] vs. [grasiah]). Mindezek miatt gyakran azt hiszik, hogy spanyol vagyok, ami tulajdonképpen bók is lehetne, csak éppen a spanyolországi akcentust a chileiek kicsit tudálékosnak és okoskodónak érzékelik – és sajnos nem rendelkezik azzal a hatással, mint a brit akcentus az Egyesült Államokban.

A helyesírás nem a chileiek erőssége, nem véletlen, hogy a Chilei Egyetem megalapítója, Andrés Bello, aki az egész latin-amerikai közoktatás gyökeres megreformálásáról álmodozott, már a helyesírási reformnál elakadt. A b-v distinkció soha nem volt egyszerű feladat a spanyol nyelvterületen, de Latin-Amerikában a s, z és c (ce, ci) betűket is rendszeresen összekeverik, tekintve, hogy mindegyiket egységesen [s]-nek ejtik. Ráadásul, mivel elég gyakori hangról van szó, a chilei gyerekeknek olyan tortúra a helyesírás megtanulása, mintha a magyar nyelv szavainak 80%-ában lenne „j” hang, amit hol j-vel, hol pedig ly-nal kell írni. Nem is nagyon szokott sikerülni nekik – még az egyetem bölcsészkarán is láttam olyan forradalmi transzparenseket, amelyekben hemzsegtek a helyesírási hibák.   

A külföldiek dolgát a tipikusan chilei szavak (chilenismos) nehezítik meg leginkább. A speciálisan chilei szavakat három csoportba lehet sorolni. Vannak a teljesen ártatlan, hétköznapi szavak (modismos), mint a polola (barátnő), flaite (proli), cuico (sznob), chancho (malac), palta (avokádó), és így tovább. A leggyakoribb a cachai? (érted?), ezt egy átlagos chilei egy mondatban ötször is képes elsütni, ami egy kicsit fárasztó, de még mindig a közelébe sem ér annak az abúzusnak, amit a Costa Rica-iak művelnek a mae (haver) szóval.

Ennél egy fokkal problémásabb a chilei szleng (garabato), főleg azért, mert a legtöbb szó annak függvényében számít csúnyának vagy sem, hogy milyen a hanglejtés, a szövegkörnyezet meg még egy csomó további faktor. A legnépszerűbb a huevón [weon], ami jelenthet havert és seggfejt is, valamint a mina, ami vagy nőt jelent úgy általánosságban, vagy (szexuálisan) vonzó nőt. Így például lehet azt mondani, hogy ¡No seas huevón, huevón! (Ne hülyéskedj!), vagy hogy ¿Es mina la mina? (Jó csaj?) A nem-chileiek számára ajánlott elkerülni ezeket, mert ki tudja, sikerül-e úgy lejteni a hangot, ahogy kell, és könnyen sértődéshez vezet egy félreértés – bár a külföldieket mindig körbeveszi valami általános jóindulat, emiatt nem áll fenn a veszély, hogy bárki leütne széklábbal egy külföldit egy rosszul használt szlengszó miatt. Ennél sokkal valószínűbb, hogy a külföldi mond valamilyen ártatlan dolgot, rendes (nem szleng-) szavakkal, és a chileiek elkezdenek visítva röhögni. A latin országokban ugyanis, ahol a katolikus egyház jelentős szerepet játszik a közoktatásban (személyes tapasztalat korábbról: Spanyolország, Portugália), a középiskolás mindenről-a-szex-jut-az-eszembe állapot egy életre beleég a diákok fejébe, és emiatt minden hengeres vagy hosszúkás tárgyról a pico, minden öblös vagy lyukas tárgyról a pucha, és a két ilyen tárgy kapcsolatba kerüléséről a culiar ugrik be a chileieknek.

Vicces helyzetek adódnak ráadásul még abból is, hogy míg a pico „csőr, csúcs” a férfi nemi szervet jelenti Chilében, addig Spanyolországban ezt a szót „valamennyi” értelemben használják. A treinta (y) pico(s) tehát Spanyolországban azt jelenti, hogy „harminc-valahány”, míg Chilében azt, hogy „harminc pöcs” – szóval nem mindegy. Ezzel szemben a polla szó, ami Spanyolországban jelent férfi nemi szervet, Chilében azt jelenti, hogy „lottó”, és úton-útfélen ki van írva az üzletekben. Ráadásul van egy „jótékonysági lottó” is (Polla chilena de beneficencia), aminek a jövedelmét mindenféle szociális célokra fordítják, és állítólag volt egyszer egy tévéreklámja, azzal a szöveggel, hogy „Egyetlen özvegy sem marad vigasz nélkül”. A Chilében élő spanyolok, illetve a spanyolországi spanyolt beszélők azóta ezen röhögnek.

A speciálisan chilei szavak harmadik csoportja a coa, a börtönszleng, ami kifejezetten a bűnözők egymás közti kommunikációjára jött létre, és amit a chileiek nagy része sem ismer (vagy ha igen, akkor legfeljebb a hip-hop és rapszámokból). Ezekből egy jó válogatás található itt, a leggyakoribb chilei modismókból és garabatókból pedig itt.

Képek (nagyrészt) innen. 

Végül érdekes félreértések forrása az is, hogy míg a névszók esetében a chileiek általában tudják, hogy ez vagy az a kifejezés speciálisan chilei, addig az igék esetében, úgy tűnik, hogy ez nem mindig egyértelmű. Ez különösen akkor zavaró, ha valami ismeretlen realitással párosul, amiben az adott cselekvést végre kéne hajtani. Például, ha kisebb vegyesboltban vásárolok, akkor el kell mondanom a pult mögött álló eladónak, hogy mit kérek, és az eladó belerakja egy szatyorba, de nem adja nekem oda, hanem leírja az árat egy papírra. A papírral el kell mennem az üzlet túloldalán levő kasszához, hogy kifizessem az árát, majd a blokkal vissza kell mennem a pulthoz, és akkor kapom meg az árut. Az még csak hagyján, hogy ennek – szerintem – semmi értelme, de még arra a nyelvi trükkre is rá kellett jönnöm, hogy a „kifizetni” ige Chilében cancelar, ami Spanyolországban azt jelenti, hogy „viszavonni”. Amikor először vásároltam mosószert egy háztartási boltban, az eladó berakta egy szatyorba, elrakta a pult alá, és adott egy papírfecnit, én meg csak néztem bután. „Vonja vissza a kasszánál” (Cancela en la caja) – mondta az eladó. – Mit? – kérdeztem én. – Mit, mit, hát a mosószert – válaszolt türelmetlenül az eladó. – Ott a kassza, vonja vissza!

Némi töketlenkedés után végül összejött a dolog, lett mosószerem. Ennek ellenére – szégyen, gyalázat – ha lehetőségem nyílik rá, inkább a nagy, önkiszolgáló szupermarketekben vásárolok, és nem csak a nagyobb választék miatt.

Házi feladat:

Fordítsa le magyarra a következő chilei kifejezést: ¡Conchetumare weon mal pario reculiao curao raja, mastícame el pico hijo de perra cagá!