Az első punkok a világon Peruban ragadtak torzított gitárt – amin három akkordot ismertek – hogy beleüvöltsék a mikrofonba: rombolás, rombolás, bontsuk le a vasútállomást. Mindezt tíz évvel a Sex Pistols és a Ramones előtt, 1964-ben, Lima egyik külvárosában.
A Los Saicos nevű zenekar két évig létezett, és noha külsejükben még nem mutatták a később punknak nevezett stíluselemeket (a taraj és a biztosítótű úgyis csak a Sex Pistols menedzserének ócska marketingfogása), az attitűd már 100%-ban a helyén volt. Torzítópedálra rá, két-három akkord, üvöltés, primitív szöveg és elemi gyűlölet a rendszer ellen – a 60-as évek Peruja éppúgy rászolgált az utálatra, mint a 70-es évek Angliája – aminek a legközelebb eső akármi szolgált a céltáblájául. Jelen esetben a vasútállomás.
A Los Saicos 2006-ban, 40 év kihagyás után újra összeállt, néhány perui freaknek köszönhetően, akik a régi bakelitlemezek között turkálva rájöttek, hogy amit ezek a frissen érettségizett srácok csináltak, az igazi punk volt, a punk hivatalos feltalálása előtt tíz évvel, Lima egyik külvárosában. A gitáros Carpio már meghalt addigra, de a többi tag fellépett néhányszor Peruban, sőt, tavaly még Madridban is adtak egy koncertet. Az egykori próbatermük falán jelenleg egy márványtábla hirdeti, hogy ott találták fel a punkot – a polgármester adta át, ez sem mindennapi esemény egy punkzenekar életében. A hatvanas éveikben járó ős-punkok pedig még 2010-ben is úgy tolják, hogy a szintén hatvanas közönség is feláll a székből, és ha pogózni nem is, egy kis lökdösődésre azért még rózsaszín ingben és fájós háttal is hajlandóak. Punks not dead, ennyi.
A sláger, a Demolición szövege pedig magyarul a következő:
Rombolás
Tatatatatatatata jajajaja
Bontsuk le a vasútállomást (4x)
Rombolás rombolás rombolás
Bontsuk le a vasútállomást (3x)
Tatatatatatatata jajajaja
Szeretném felrobbantani a vasútállomást (2x)
Rombolás rombolás rombolás
Jejejejejejeje (3x)
Rombolás rombolás rombolás
Rombolás rombolás rombolás
Ahh
Tatatatatatatata jajajaja
Lehet valami ennél punkabb? Csak az a kár, hogy az elmúlt 45 évben a vasútállomás valószínűleg magától is összedőlt – mindegy, a szándék a fontos.
