Az előző, ösztöndíj-szerzéssel foglalkozó poszt után most jöjjön a többi adminisztratív előkészület. Ezek egyike sem nagy ügy, pláne az ösztöndíj elnyeréséhez szükséges papírmunkához képest. Pár gyakorlati megjegyzésem azért van, amelyekkel összesen kb. 4-5 óra internetes keresgélést és némi idegeskedést takarítottam volna meg, ha valaki összegyűjtötte volna helyettem. Egy posztot mindenesetre megér, ráadásul még videó is lesz benne.

Repülőjegy

Nem kaptam se kenőpénzt, se ingyenjegyet, de még egy repi-nyalókát se, hogy ezt írjam, de jelenleg nagyon nehéz olcsóbbat találni az Aeroviva repülőjegyeinél, ha az ember Európán kívülre készül. Árajánlatot lehet kérni e-mailben is, amit három napig tartanak fenn. Az ügyintézés flottul ment, és bár a repülőjegy Chilébe mindenhol elképesztően drága, az Aeroviva ajánlata volt messze a legolcsóbb, ráadásul ugyanazzal a légitársasággal (Iberia) repülök végig (bécsi indulással, madridi átszállással), ami akkor lehet fontos, ha az első járat késése miatt lekésném a másodikat, ekkor ugyanis kötelességük felrakni engem a következő gépre. Érdemes ajánlatot kérni az ezüstérmes STA Traveltől is, akik vállalják, hogy bármely más utazási iroda érvényes árajánlatánál megpróbálnak olcsóbbat találni, ha cserébe mi azt azonnal, készpénzzel kifizetjük. Erre nem került sor, kb. 50 ezerrel olcsóbb ajánlatott adott az Aeroviva.  

Egy olyan kaliberű utazás, mint amit tervezek, komoly előkészületeket igényel. Itt elsősorban nem az útikönyvek elolvasására vagy a megfelelő ruházat és egészségügyi csomag összeállítására gondolok: noha ezek is fontosak, sajnos nem szokásom fél napnál több időt a hátizsák megpakolására szánni, az útikönyvet meg legfeljebb a helyszínen, a turistalátványosság előtt szoktam elővenni, így különösebb megosztanivalóm nincs a témában. Az internet tele van csalhatatlan tippekkel arra, hogy mit vigyünk és mit ne. A magasan legjobb magyar nyelvű utazós blog külön listákat közöl az utazáshoz nélkülözhetetlen gyógyszerekre, felszerelésre és zenékre (felhívnám azonban a figyelmet, hogy az utóbbi lista számos eleme azóta már rég nem menő).

Ha az ember kevés pénzből (pláne más pénzéből) szeretne utazni, az előkészületek jelentős része egészen más természetű. Ösztöndíjat szerezni Latin-Amerikába nehéz, de nem lehetetlen, viszont jó sok idő telik el a pályázat beadása és a kiutazás között, így másfél-két (!!!) évre is szükség lehet ahhoz, hogy az ötletből (ki kéne menni) valóság (döccen a repülő a Benítez vagy a Juárez repülőtér betonján) legyen. Apropó repülő, a jegyeket is jó előre meg kell venni, a vízum elintézéséről és a védőoltások beszerzéséről nem is beszélve. Most, az utazás előtt három héttel úgy tűnik, hogy sínen vannak a dolgok, és bár a döccenésig még ezernyi dolog elromolhat, talán már tudok néhány hasznos tanácsot adni azoknak, akik hozzám hasonlóan valami minél távolabbi országba kívánkoznak. Ebben a posztban az ösztöndíj-szerzésről írok, a következő témája a további tennivalók lesznek.

Üdv ezen a blogon. Érvényes chilei vízum és egy Santiagóba szóló repülőjegy birtokában most jutottam el odáig, hogy blogot is csináljak. Érdemi bejegyzések júliustól várhatók. Pár kérdés, ami eszedbe juthat:

Ki vagy te? 

Soltész Béla vagyok, PhD-hallgató a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskolájában. A következő év  egyik felét Santiago de Chilében, a másikat a mexikói Tolucában fogom tölteni.

És mit fogsz ott csinálni?

Doktori képzésen veszek részt, meg kutatni fogok.