Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino


Acapulco, végállomás

2012. július 04. - Soltész Béla

A népszámlálásokat nem az olyan élethelyzetekre tervezték, mint amilyenben tavaly ősszel voltam. A 2011. októberi magyar népszámláláson elvben az október elsején, 0 órakor fennálló állapotot kellett volna beírnom a kérdőívbe, ez viszont alapos fejtörést okozott. Abban a pillanatban ugyanis a…

Tovább

A cigiző isten

Latin-Amerikában az a csodálatos, hogy az ember minden különösebb erőfeszítés nélkül juthat el a lehető legszürreálisabb helyekre. Elég, ha kiszáll a hajóból, mint ahogy én tettem a guatemalai Santiago Atitlánban, megalkuszik egy csíkos rövidnadrágos indiánnal, és már indulhat is a kaland. – Akarod…

Tovább

A Felföld színei

Miután elbúcsúztam a maja családtól, akik vendégül láttak Rokjá Pomtilában, elindultam Guatemala sűrűbben lakott vidéke, a maja Felföld felé. Ez a vulkánokkal és tavakkal tarkított terület az ország tulajdonképpeni szíve, itt lakik a guatemalaiak többsége, sőt, egy időben egész Közép-Amerikát innen…

Tovább

Vendégségben a majáknál

Minden latin-amerikai utazásom legjobb pillanatai azok voltak, amikor így vagy úgy, de egy kis időre beleláttam az ott élő emberek mindennapjaiba. Ezek a pillanatok épp olyan sokfélék voltak, mint Latin-Amerika országai. Chilében és Mexikóban, ahol fél-fél évet éltem, természetesen jó alapos…

Tovább

Adrenalint, még valaki?

A Közép-Amerikában töltött egy hónap során összesen két olyan pillanat volt, amikor felmerült bennem, hogy itt akár bajom is eshet. Az egyik akkor, amikor egy árokba borult autó mellett töksötétben hallgattam a kisgyerekek sírását, és azon gondolkodtam, hogy ez nem egy…

Tovább

A dzsungel mélyén

Amikor Chiapasban jártam, és a nagy közép-amerikai dzsungelnek pontosan a legszéléig jutottam el, kicsit csalódott voltam: szerettem volna egy igazi őserdőbe eljutni, és jól bemenni a mélyére, hogy végre meglássam, milyen az. Latin-Amerikában ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem érik egymást a…

Tovább

Garífuna style

Ismerkedésemet Guatemalával az ország lehető legkevésbé tipikus pontján kezdtem meg. Guatemala nagyobbik része dzsungel, kisebbik része hűvös hegyvidék. A lakosság túlnyomó többsége maja indián, a kisebbség pedig fehér és mesztic, és talán mondanom sem kell, hogy ez utóbbi csoportok tartják kezükben…

Tovább

Hondurasi pillanatkép

Hondurasra alapvetően nem voltam kíváncsi. Egy hónapom volt bejárni Közép-Amerikát, és bevallom őszintén, sokkal jobban érdekelt a színes-szagos Nicaragua és Guatemala, mint a közöttük elterülő, nem túl karakteres Honduras. Felmerült a lehetőség, hogy felülök a kábé másfél napos menetidejű buszra,…

Tovább

A solentinamei álom

Vannak a világnak olyan reménytelen szegletei, ahol minden, a világ sorsán javítani próbáló szöveg, teória és történet összekapcsolódhat az emberek fejében. Egy olyan helyen, ahol mindennapos a kirekesztés és a jogtiprás, szükségszerűen egymásra talál mindenki, aki…

Tovább

Hősök és anyák

Latin-Amerika viharos történelme során fiatal férfiak ezrei tűntek el katonai diktatúrák börtöneiben, haltak meg az ellenük folytatott gerillaharcban, vagy menekültek külföldre a rájuk vadászó katonák elől. A hetvenes évek végén, amikor az őrület a tetőfokára hágott, Argentínában és Chilében…

Tovább