Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino


Cervantes, a tintahal

2012. augusztus 07. - Soltész Béla

Amikor Cervantes, Lope de Vega és Góngora megteremtették a spanyol irodalmi nyelv alapjait, a spanyol birodalom felett soha nem nyugodott le a nap, és egyetlen helyes nyelvváltozat létezett: az, amit a madridi királyi udvarban beszéltek. Az Aranyszázad írói és költői nem is sejthették, hogy négyszáz…

Tovább

No hay problema

Latin-Amerikáról az a hír járja, hogy a világ legkényelmesebb emberei lakják, akiktől ha az utazó bármit szeretne, azt a választ fogja kapni, hogy mañana (holnap). Való igaz, a latin-amerikaiak nem stresszelik túl az életet, és ha a bürokráciáról van szó, bizony lesz abból holnapután is. A…

Tovább

Bárhová, bármikor, bárhogyan

Biztos vagyok benne, hogy a blog olvasói közül sokan álmodoznak arról, hogy egyszer nekivágnak Latin-Amerikának. Ha úgy hozná az élet, hogy lehetőséged adódik eljutni a világnak erre a fantasztikus részére, ki ne hagyd. Persze, tudom, nem minden esetben egyértelmű a döntés. "Van egy uruguayi…

Tovább

Öncélú toplisták

Én is belátom, hogy nem könnyű dolog értelmes kérdéseket feltenni valakinek, aki egy Latin-Amerikában töltött év után ér haza Magyarországra. Az előző bejegyzésben említett témákon kívül a barátaim általában olyanokat kérdeztek tőlem, hogy melyik latin-amerikai ország a legérdekesebb, hol vannak a…

Tovább

Egy év Latin-Amerikában

Néhány nap múlva lesz pontosan két éve, hogy életem eddigi legnagyobb kalandjába belevágtam, és felültem a Santiago de Chilébe induló repülőre. És néhány napja volt pontosan kilenc hónapja, hogy leszálltam a Mexikóvárosból érkező repülőről, és életem eddigi legnagyobb kalandja véget ért. Összesen 14…

Tovább

Acapulco, végállomás

A népszámlálásokat nem az olyan élethelyzetekre tervezték, mint amilyenben tavaly ősszel voltam. A 2011. októberi magyar népszámláláson elvben az október elsején, 0 órakor fennálló állapotot kellett volna beírnom a kérdőívbe, ez viszont alapos fejtörést okozott. Abban a pillanatban ugyanis a…

Tovább

Időgép

Hetven vagy hatvan, most ’76 van.  Arctalan év ez, mondd meg Irénnek.  Mondd meg Irénnek: a nyolcvanas évek  sapkát viselnek; írd meg Irénnek.  Tíz van belőlük, lassú a léptük.  Sapkát viselnek, árnyékban jönnek.  Jól le van húzva mind a tíz sapka.  Homlok takarva, tíz orr takarva.  (Cseh Tamás –…

Tovább

A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe

Chilében a társadalmi életem jelentős része egy jól körülhatárolható helyen, a santiagói Rosas utca 2019-ben zajlott. Ebben a hihetetlen, óriási, recsegő padlójú szellemkastélyban tizenketten laktunk együtt, nyolc különböző országból, és a legjellemzőbb társas tevékenységünk abból állt, hogy…

Tovább

És akkor Mexikó

15 hónappal (!!!) azután, hogy leadtam az ösztöndíj-pályázatomat, megérkezett a döntés a mexikói külügyminisztériumból, hogy az ösztöndíj elnyerésére érdemesnek találtak, úgyhogy két héttel később, február 9-én megérkeztem Mexikóba. Egy napot töltöttem Mexikóvárosban, de turistáskodni nem sok időm…

Tovább

Hazafelé

Az utolsó esténk Limában volt a perui utazás csúcspontja. Megnéztük a naplementét az óceánparton, együtt lélegeztünk a sós levegővel, aztán beleolvadtunk a mirafloresi éjszakába. Innentől kezdve a hátralevő négy és fél nap csak epilógus volt, amibe, mint egy rossz író,…

Tovább