Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Clandestino


Brazil Amszterdam, brazil Barcelona

2016. november 22. - Soltész Béla

Recife városát a hollandok alapították, és ha nagyon akarom, van is benne valami Amszterdam-szerű. De csak ha nagyon akarom, hunyorítok és egy extra adag jóindulattal próbálom úgy fotózni a várost, hogy a színes, történelmi épületek és a csatornákon átívelő, kovácsoltvas díszítésű hidak benne…

Tovább

Haverok, buli, agyag

Canudosból további négy óra buszozás után értem ki Bahiából és érkeztem meg Pernambuco államba. Itt, Petrolinában találtam meg brazíliai utazásom legolcsóbb szállását (az ingyenalvásokat természetesen nem számítva), egy ablaktalan lyukat, amibe az egyszemélyes ágy is épp hogy csak befért, azon kívül…

Tovább

Ítélet Canudosban

Jamilson dédnagymamája megszökött az ostromzár alól az utolsó napok egyikén, így túlélte Canudos lerombolását és lakóinak lemészárlását. Egészen a szomszédos faluig menekült, aztán egy év múlva visszahúzta a szíve, és újra felépítette a házát Canudosban. Dédunokája, Jamilson pedig abból szerez egy…

Tovább

És akkor megérkeztek az orixák

Salvador da Bahia az afro-brazil vallási kultuszok legfontosabb központja, és amikor ott jártam, semmiképpen sem akartam elmulasztani a részvételt egy candomblé-szertartáson. A candomblé a Nyugat-Afrikában élő joruba törzsek vallásából származik, és csodával határos módon évszázadokon át fennmaradt…

Tovább

Afro-Brazília

Salvador da Bahia legendás város. A nevét a Megváltóról kapta (portugálul: Salvador), és arról az öbölről (bahia), amelynek a bejáratát őrzi, és amely a Mindenszentek (Todos-os-Santos) nevét viseli. Salvador volt Brazília első fővárosa, amíg az alkirály a székhelyét a prosperáló déli nagyvárosba,…

Tovább

Gyémánt-kanyon, aranyárban

Brazíliavárosból újra a partvidék felé vettem az irányt, és felszálltam a Salvadorba menő éjszakai buszra. Húsz óra lett volna a menetidő, de én „csak” tizennégy órát ültem rajta, Seabráig. Ez is épp elég volt: a szomszédos ülésen egy nagymama utazott egy túlmozgásos, egyfolytában sivalkodó…

Tovább

Brasília-szindróma

Egy hétköznap délután Brazíliaváros főutcáján – már ha ezt az autópályákkal közrefogott szavannát főutcának lehet nevezni – három élőlény volt összesen: egy hajléktalan, egy galamb és én, a hátizsákos turista. Mindenki másnak megtervezte a helyét a két legendás városépítész, Lúcio Costa és Oscar…

Tovább

Szubtrópusi szürreália

Belo Horizonte városának neve azt jelenti: szép láthatár. Ez volt az első a brazíliai „tervezett városok” hosszú sorában, amelyeket a XX. században azért hoztak létre a tervezőasztalon, hogy elősegítsék az ország ritkásan lakott belső területének betelepülését. Belo Horizonte 1900 környékén épült…

Tovább

Utazás Coelho tudatalattijába

Brazília szívcsakrája egy São Thomé das Letras nevű kis faluban van, ahol a helyiek szerint gyakran megfordulnak az ufók, és van egy barlang, amin keresztül Machu Picchuba lehet jutni. Megpróbáltam megtalálni a bejáratát, de sajnos eltévedtem egy kőfejtőben. Az itteni kövekről azt mondta egy öreg…

Tovább

Felcserélt vértanúk, kifacsart próféták

Szinte hihetetlen, de két héttel az Ouro Preto-i körmenet után ismét mázlim volt a jeles dátumokkal. São João del Rei-be érkezve a taxistól tudtam meg, hogy másnap van a város – és egész Brazília – egyik legfontosabb történelmi emléknapja, április 21-e, a Tiradentes-nap. Nevettem: csak egy hülyének…

Tovább
süti beállítások módosítása