Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Csipogóverseny

2017. december 07. - Soltész Béla

Az már önmagában elég meglepő, hogy egy dél-amerikai város főterének az a neve, hogy Onafhankelijkheidsplein, és németalföldi stílusú tégla- és faépületek szegélyezik. Pár nap után azonban már kezdtem megszokni, hogy Suriname fővárosa, Paramaribo egy ilyen furcsa hely. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a tér vasárnaponként marcona férfiakkal telik meg, akik komoly arccal felsorakoznak egymással szemben, és versenybe küldik... a kismadaraikat.

img_1679_new.jpg

Az Onafhankelijkheidsplein név lehetetlen szóalakja az egymásra torlódó mássalhangzóival a gyarmatosító hollandok öröksége, akik a teljesen tájidegen nyelvüket itt hagyták maguk után a trópusokon. A név jelentése (Függetlenség tér) viszont annak állít emléket, hogy Suriname 1975-ben függetlenné vált Hollandiától, és önálló ország lett.

img_0591_new.jpg

A független Suriname története nem egy lányregény. A lakosság fele (!) kivándorolt, a gazdasági fejlődés közepes, az elnök pedig egy olyan tömeggyilkos és drogbáró, aki még a világnak ezen a részén is megütközést kelt a viselt dolgaival. Dési Bouterse először puccsal, diktátorként került az ország élére, és nagy valószínűséggel személyesen lőtt agyon tizenöt prominens ellenzéki értelmiségit a Fort Zeelandia erődben (vagy legalábbis végignézte a kivégzésüket). Pár évvel később pedig a katonái negyven civilt öltek meg egy Moiwana nevű faluban, mert ott bujkált Bouterse egykori testőre, Ronnie Brunswijk, aki fellázadt a diktátor ellen.

img_0577_new.jpg

Miután a nyolcvanas évek végén helyreállt a demokrácia Suriname-ban, Boutersét több ízben perbe fogták, de mindig megúszta. Sőt, 2010-ben szövetségre lépett Brunswijkkel (aki eddigre szemlátomást elfelejtette, hogy Bouterse egy egész falut lemészároltatott csak azért, hogy őt előkerítse és kivégezze), és együtt megnyerték a választást. És aztán 2015-ben ismét: néhány hónappal később, amikor Paramaribóban jártam, még tele volt a város Bouterse pártjának lila plakátjaival. A szétaprózott ellenzék pedig tehetetlennek tűnik, és még abból sem tudtak különösebben tőkét kovácsolni, hogy Bouterse elnök 1999 óta nemkívánatos személy Hollandiában, ahol távollétében elítélték fél tonna (!!!) kokain csempészéséért.

img_0449_new.jpg

Minden adott lenne tehát, hogy az Onafhankelijkheidsplein, ahol az elnöki palota áll, vasárnap reggelenként Molotov-koktélos tüntetőkkel teljen meg. Ehelyett, ahogy már említettem, szigorú tekintetű, de teljesen békésen viselkedő férfiak népesítik be ilyenkor a teret, akik szakértő testtartással figyelik, akárha focit néznének, ahogy aprócska madarak ülnek kalitkában és versenyt csipognak egymással. A suriname-i politika ugyanis lehet, hogy eléggé lehangoló, az ázsiai, afrikai és európai eredetű elemekből építkező suriname-i kultúra megnyilvánulásai viszont egészen zseniálisak.

img_1651_new.jpg

A csipogóverseny hagyománya, mint annyi minden Suriname-ban, Délkelet-Ázsiából származik. De nem csak az indiaiak és a jávaiak, hanem az ország egyéb népcsoportjai, így a kreol és a marron négerek is nagy örömüket lelik a sportágban. Több ízben láttam nagydarab, felnőtt férfiakat önfeledten gügyögni kismadarakhoz, akiket magukkal vittek mindenhová, kalitkástól – a motor kormányára vagy a csónak elejébe applikálva – sőt még olyat is, hogy egy fa tetejére húzták fel a kalitkát zsinóron, minden bizonnyal azért, hogy a kismadár inspirálódjon, és olyan új csipogásokat tanuljon a szabadon élő társaitól, amilyenekkel aztán vasárnap reggel legyőzheti az ellenfeleit.

img_1718_new_1.jpg

Szombaton délután óvatosan felvetettem paramaribói vendéglátómnak, CJ-nek, hogy másnap reggel hétkor én bizony csipogóversenyre akarok menni. Mivel az apartmanház bejárata nem kulccsal, hanem ujjlenyomat-szkennerrel nyílt, ez azt jelentette, hogy a kórházi ápolóként dolgozó CJ-nek az egyetlen szabadnapján háromnegyed hétkor ki kellett volna jönnie velem a kapuhoz, hogy kiengedjen. Emiatt akkor sem lettem volna meglepve, ha azt mondja, hogy esze ágában sincs ilyen korán kimászni az ágyból. Ezzel szemben CJ, ez a csupa szív filippínó egyből azt mondta, hogy persze, sőt, örömmel el is kísér. Így esett, hogy vasárnap reggel, hét óra előtt pár perccel megérkeztünk a szinte teljesen üres Onafhankelijkheidspleinre.

img_1678_new.jpg

Nem volt túl bizalomgerjesztő a hangulat, mert csak néhány indo- és afro-suriname-i férfi támasztotta a kocsiját a tér sarkában, mintha valami gyanús ügyletre készülnének. CJ megkérdezte az egyiküket, hogy madarat csipogtatni jöttek-e. A férfi bólintott. – Még negyed óra – mondta. Körbejártuk a teret. Középen egy nagy hasú bronzszobor állt: Johan Adolf Pengelt ábrázolta, aki megteremtette a nemzeti függetlenség feltételeit megteremtette azzal, hogy a néger és az indiai származású suriname-iak pártjaiból koalíciót kovácsolt (a hollandok ellen).

img_1713_new.jpg

Mire körbejártuk a teret, az afro- és indo-suriname-iak már a legteljesebb egyetértésben pakolták ki a kalitkáikat a kocsikból. Néhány perc leforgása alatt a tér hangulata megváltozott: már nem olyan volt, mintha két rivális banda méregetné egymást, hanem olyan, mint egy kisállat-vásár valami majálison. Egy nagydarab hindu elkezdett gügyörészni az egyik kismadárhoz: tőle kértünk szakmai hátteret. Örömmel elmondta, hogy háromféle énekesmadár jó a csipogóversenyre: a rowti, a picolet és a twa-twa. A versengés arról szól, hogy melyik madár tud a legtöbb, egymástól legalább egy másodperces szünetekkel elválasztott szekvenciát elcsipogni tizenöt perc alatt. A nézők pedig pénzben fogadnak a madarakra, így a csipogtatás nagy biznisz, a legjobb madarak háromezer dollár körüli áron cserélnek gazdát. Verseny előtt általában nőstényeket tesznek a hím madarak közelébe, hogy hangulatba kerüljenek, fél nyolckor pedig egy másik hímet, akivel megkezdődik a párharc.

img_1617_new.jpg

A csipogóverseny a résztvevő madár szempontjából tehát arra megy ki, hogy a fél méterrel arrébb, a másik kalitkában ülő hímet legyőzze kitartó és választékos csipogásával, és a végén az övé lehessen a harmadik kalitkában, kicsivel arrébb várakozó tojó. (Azt nem tudom, hogy a verseny végeztével ez meg is történik-e: őszintén remélem, hogy igen.) A körmérkőzések három menetben zajlanak: fél nyolckor kezdődött az első menet, és negyed kilencre már vége is volt. Több résztvevő viselte „csapatok” pólóit: szemlátomást ők együtt trenírozták a madaraikat, és feszülten figyelték, hogy hogyan teljesítenek. Az egyik csapat a pólójuk felirata alapján Nieuw Nickerie-ből érkezett, ami Paramaribótól 230 kilométerre található. A bírák – két szakértő férfiú, akik feszült figyelemmel követték a csipogások számának alakulását – krétával jelölték az állást egy palatáblán. Aztán a körmérkőzés meglepő hirtelenséggel befejeződött, az egyik csapat ujjongott, és mindenki elpakolta a kalitkáit a kocsikba. Ha volt is utána ünneplés – nyeremény besöprése, pezsgőzés, győztes hímnek tojó(k) és prémium táp biztosítása – az alighanem zárt ajtók mögött történt, mert fél kilencre teljesen kiürült az Onafhankelijkheidsplein.  img_1727_new.jpg

Amit én láttam, az egy szimpla vasárnapi körmérkőzés volt, de évente négyszer van nagydíj is. A már említett Dési Bouterse is nagyon kedveli a csipogóversenyt, és egy magas pénzdíjjal járó Elnöki Kupát finanszíroz. Vicces elképzelni, ahogy a főnök kisétál a téren álló elnöki palotából, és megtekinti a „meccset”. De még ennél is viccesebb arra gondolni, hogy nemrég Mike Tyson is tiszteletét tette a téren. A világhírű bokszoló ugyanis szintén rajong az énekesmadarakért: több mint hetven darabot tart otthon, és az egyiket elvitte Paramaribóba versenyezni. Tyson madara figyelemreméltó mennyiségű szekvenciát énekelt le – 107-et, tizenöt perc alatt – de meg sem tudta közelíteni a tér legjobbját, aki 137-ig jutott. Tyson mindezek ellenére nagyon jól érezte magát Suriname-ban. „Nyolc éves kora óta rajong az énekesmadarakért” – írta róla a People magazin – „mert kedvesnek és társaságkedvelőnek tartja őket, és nagy örömmel tapasztalta, hogy a suriname-i emberek is épp ilyenek”.

img_1709_new.jpg

Szívmelengető szavak egy nemi erőszakért elítélt, börtönviselt bokszolótól és pankrátortól. A kokainbáró tömeggyilkos államelnök is bizonyára egyetértően bólogatva olvasta a cikket, miután visszatért az elnöki palotába a csipogó madárkákkal teli Függetlenség térről.

 

Érdekel Dél-Amerika? Az Európa Könyvkiadónál a 2016-ban megjelent, Hátizsákkal Brazíliában című könyvemből számos hasznos dolgot tudhatsz meg a kontinens legnagyobb országáról, például hogy hogyan érdemes szállást keresni, mik a biztonsági alapszabályok, és úgy általában mire számítson az ember, ha vékony pénztárcával utazgat a világnak ezen a részén. Meg még sok minden mást is...

A bejegyzés trackback címe:

https://clandestino.blog.hu/api/trackback/id/tr113452911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.