Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Áramlástan

2016. szeptember 22. - Soltész Béla

A Paraná és az Iguaçu folyók összefolyásának környékéről készült egyszer egy 1:100 méretarányú áramlástani modell. Összesen 280 méter hosszan áramlik a betonteknőkben a víz: fénykorában arra használták, hogy modellezzék az Itaipu-gát, a világ legnagyobb vízierőművének hidrodinamikai hatásait. Ott húzódik keresztbe a modell-vízierőmű is, 70 méter hosszan és több mint két méter magasan. Még a modell is magasabb volt nálam. Vagyis, ha jól számolom, az igazi 123-szor olyan magas, mint én.

img_3256_new.jpg

Az áramlástani modell az Itaipu látogatóközpontban állt, a paraguayi-brazil határ paraguayi oldalán. Ott gyülekeztünk, hogy beszálljunk egy buszba, ami elvisz minket a világ legnagyobb vízierőművéhez. Amíg néztem, ahogy a modell-Paraná folyó elkanyarog odáig, ahol a valóságban egy félmilliós város terül el három ország határán, az idegenvezető a számokat darálta. 1984-ben nyitott meg a gigászi erőmű, 18 milliárd dollárba került, amit szinte kizárólag brazil költségvetési forrásokból finanszíroztak. 40 ezren dolgoztak az építkezésen, 10 ezer család lett átköltöztetve máshová, 12 millió köbméter beton került az építménybe. 225 méteres magas, hét és fél kilométer hosszú. 28 darab, egyenként 16 méter átmérőjű óriási turbinája teljes kapacitás-kihasználtság esetén 100 ezer megawatt energiát termel, amin a két ország fele-fele arányban osztozik. De mivel az Itaipu által termelt energia a sokszorosa Paraguay teljes energiaszükségletének, így a kis ország a felesleget eladja a hatalmas szomszédnak, Brazíliának. A gigantikus ország energiafelhasználásának 25%-a származik ebből az egyetlen vízerőműből.

img_3248_new.jpg

Zsongott a fejem a számoktól: inkább látni akartam a kolosszust. Megjött a busz, beszálltunk. Keresztülhaladtunk az ellenőrzőkapukon, elhaladtunk a munkások lakónegyedei mellett, megkerültünk egy iszonyatos méretű elektromosvezeték-elosztót, és a busz megállt. Kiszálltunk, felgyalogoltunk a kilátótribünre, és leesett az állunk.

img_3272_new.jpg

Képzeljük el, hogy a Gellért-hegyen állunk, és velünk egy magasságban egy betonfal teteje húzódik, amely valahol a Blahán túl ér újra partot. Jobb oldalán mélység, bal oldalán velünk egy szintben végeláthatatlan víztükör. A tövében kis csövecskék: rájöttem, hogy azok a tizenhat méter átmérőjű turbinák bevezető csövei. Matchbox-szerű teherautók húztak el mellettük. – Oda megyünk – mondta az idegenvezető. Visszaültünk a buszba, leértünk a gát tövébe. A betonfal olyan magas volt, mint egy hatvanemeletes toronyház. Budapest legmagasabb épülete, a Semmelweis Egyetem elméleti tömbje a Nagyvárad téren huszonhárom emeletes. Bementünk a turbinacsarnokba: több mint egy kilométer hosszú volt. További húsz percbe telt, amíg a busz átért a brazil oldalra, felkanyargott a gát tetejére, felül visszakanyarodott a paraguayi oldalra, és visszaért a kilátótribünig. – Köszönjük a látogatást – mondta az idegenvezető, és én kiszédelegtem a látogatóközpont elé.

img_2446_new.jpg

Jött egy busz, visszavitt Ciudad del Estébe. A hármas határ paraguayi oldalán fekvő város a vízierőműnek, a csempészetnek és a vámmentes, olcsó nagykereskedéseknek köszönhetően hatalmasra duzzadt az elmúlt évtizedekben. Az áramlástani modellre gondoltam. Egy igazán részletes modellben az is látszana, hogy nemcsak a víz áramlik a hármas brazil-argentin-paraguayi határon, hanem a lopott autók, a hamis márkás ruhák, a kábítószer, meg még ki tudja, mi minden más. Mivel Ciudad del Este a sűrűn lakott São Paulo-Rio régióhoz legközelebb eső „külföld”, itt köt ki minden és mindenki, akinek ilyen vagy olyan okból egy kis időre el kell hagynia az országot. Emiatt, bár mindenhol azt olvastam, hogy nem túl jó ötlet egyedül sétálni a határátkelőhöz közeli utcákban, nem hagyhattam ki egy látogatást. Leszálltam a buszról.

img_3327_new.jpg

Ciudad del Este apokaliptikus belvárosa első ránézésre olyan helynek tűnt, ahol az égvilágon mindent lehet kapni, a kokaintól a kalasnyikovig, a hamis útlevéltől az emberi veséig. Második ránézésre már szelídebb képet mutatott: egy hatalmas bazárét, ahol a gyanúsan olcsó elektronikai cikkek és márkás ruhák körül zajlik az élet. Harmadik ránézésre pedig egy borzasztóan érdekes, multikulturális kuplerájt láttam, ahol a mecsettel szemközti tajvani iskolából szaladnak ki az utcára az egyenruhás ázsiai gyerekek, és ahol a spanyol mellett arab, kínai, guaraní és portugál nyelven köttetnek az üzletek. Aztán elkezdett sötétedni, csak egy egészen halvány árnyalatnyit, de a város azonnal olyan lett megint, mint első ránézésre. Úgyhogy jobbnak láttam odébbállni, mielőtt valaki mégis megpróbál rám sózni némi kokaint vagy egy kalasnyikovot. Vagy esetleg igényt formál az útlevelemre és a vesémre.

img_3349_2_new.jpg

A 2001-es New York-i terrortámadás után megindult a globális terrorellenes offenzíva, és hirtelen a brazil-paraguayi-argentin hármas határ is a CIA fókuszába került. Állítólag az Al-Kaida is működtetett itt egy sejtet. Ezt én őszintén szólva nem hiszem: az itt élő arabokat (és a kínaiakat) inkább a busás haszonnal kecsegtető biznisz vonzotta ide. Amiben bizonyára vannak gyanús bugyrok, de alapjában véve arról van szó, hogy Brazília drága, és magasak az adóterhek, Paraguay pedig olcsó, és alig vannak adók. A kicsi, szegény Paraguay az Itaipu-erőműnek és Ciudad del Este kereskedőinek köszönheti a bevételei több mint felét: ha ezt a néhány, határmenti négyzetkilométert elvesztené, az ország gyakorlatilag összeomlana.

img_3365_new.jpg

Elbúcsúztam Paraguaytól, és átgyalogoltam a határ brazil oldalára. Ez eltartott egy kis ideig: a Paraná folyó fölött átívelő Barátság-híd (Ponte da Amizade) 550 méter hosszú. A két oldalán van a két határellenőrző pont, és bár van busz is, ami átmegy a hídon, a turistáknak mindkét hídfőnél pecsétet kell kérniük. Úgyhogy gyalog egyszerűbb volt megérkeznem Foz do Iguaçuba. Újra Brazíliában voltam: éles volt a kontraszt.

Mint aki hazaért, úgy éreztem magam, amikor felszálltam egy éjszaki buszra Rio felé.

A bejegyzés trackback címe:

https://clandestino.blog.hu/api/trackback/id/tr369968930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.