Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Mit hallgatnak az Ipanemai Lányok? (2. rész)

2016. július 07. - Soltész Béla

Az előző bejegyzésben ott hagytam abba, hogy a brazilos (szamba és bossa nova) és a külföldi (beat, rock) zenek szépen felsorakoztak egymással szemben, mint afféle tézis és antitézis. Az állandó keveredések és újítások bűvöletében élő Brazíliában pedig törvényszerű volt, hogy létrejöjjön a szintézis.

img_5608.JPG

A bossa novásoknak és a rockereknek egyaránt elállt a lélegzetük, amikor 1968-ban megjelent a „Tropicália” című lemez, Caetano Veloso, Gilberto Gil, Gal Costa és zenésztársaik mesterműve, ami egyszerre építkezett a bossa novából és a rockból.

A hetvenes években Jorge Ben Jor vegyítette a szambát a funkkal és a rockkal, a nyolcvanas években pedig kialakult az axé, az északkelet-brazíliai frevo-ritmusok, a reggae és a latin pop keverékeként, Carlinhos Brown és Ivete Sangalo vezetésével. A kilencvenes években Chico Science és a Nação Zumbi zenekar a szintén északkeleti maracatu dobritmusait vegyítették a Red Hot Chili Peppers-féle rockkal. És, ha már itt tartunk, a Sepultura legjobb lemezén, az 1996-os „Roots”-on is van indián kántálás, afrobrazil dobolás, és Carlinhos Brown axé-sztár is feltűnik az előző bejegyzésben megidézett, „Ratamahatta” című számban.

Apropó, északkelet. Voltak és vannak olyan brazil zenészek, akik nem a szamba és a bossa nova hagyományából táplálkoznak, hanem valami másból. Például a tangóharmonikán alapuló baião és forró stílusok mestere, a legendás Luiz Gonzaga, illetve a sertanejo stílust mainstream poppal keverő Michel Teló, aki az „Ai se eu te pego” című számmal világsztár lett.

És szegről-végről ide tartozik a „Lambada”, amit egy bolíviai zenekartól, a Los Kjarkastól lopott el egy francia-brazil társulat, a Kaoma. Nemzedékem valószínűleg minden tagja el tudja halandzsázni a „Lambadá”-nak legalább az elejét, hogy „csóra guszifor”, ami valójában úgy van, hogy „Chorando se foi” és azt jelenti, hogy „Sírt, amikor távozott”. (És ha már itt tartunk, Michel Teló sem azt énekli, hogy „nosza, nosza, a szívós szemű Márta”, hanem hogy „Nossa, nossa, assim você me mata”, vagyis „jaj nekem, jaj nekem, így meg fogsz engem ölni”).

És aztán egy idő után minden mindennel összekeveredett, az elektronika és a remixek megjelenésével pedig szinte kibogozhatatlanná vált, hogy mi honnan származik a brazil zenei színtéren. A favelák kisszobáiban dobalapokat loopoló dj-k és afrikaiasan kántálva rappelő mc-k (például Cidinho és Doca) sajátos stílusa, a funk carioca, vagy más néven baile funk nagyot hasított a társadalom legalsó rétegeiben...

...nem utolsósorban az erőszakos szövegeknek és az explicit táncoknak köszönhetően. A műfaj egész vicces jelenségeket is produkált, mint például a YouTube-sztár MC Bin Laden, de a sokat látott internetezők megtekinthetik azt is, hogy mit jelent a „surra de bunda” szakkifejezés.

A társadalom legfelsőbb rétegeiben pedig a már említett Brazilectro-n kívül az art pop lett népszerű, a Cansei de Ser Sexy (röviden CSS) zenekarral, illetve az elektronikát elhagyó vagy háttérbe toló énekes-dalszerzőkkel, mint Tiê vagy Clarice Falcão, meg az egyik kedvenc brazil számomat, az az „Oração”-t szerző A Banda Mais Bonita da Cidade zenekarral.

Ilyen pazar kínálatból akkor vajon mi van ma az ipanemai lányok playlistjében? Hát, valószínűleg a fent felsoroltak mindegyike. Hiszen pont az a lényeg a brazil zenékben, hogy folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással, és folyamatosan megújulnak, keverednek, újraértelmeződnek – így nehéz azt mondani, hogy valaki csak ilyen, vagy csak olyan stílusokat és előadókat hallgat, mivel a stílusok rendszeresen átfolynak egymásba, és maguk az előadók is szívesen szörföznek közöttük.

Vinícius de Moraes és Tom Jobim, az „Ipanemai lány” szerzőinek emlékét pedig (a már említett utca és reptér mellett) a riói olimpia és paraolimpia kabalafigurái is őrzik. A magas, sárga kabala-Vinícius egy meghatározhatatlan állat, a lombkoronás, kék Tom pedig egy nem létező növény, és az alkotóik szerint Brazília minden állata és növénye egyszerre van jelen bennük.

A keveredés és a remix furcsa teremtményei természetesen minden szuvenírboltban kaphatóak, így fél évszázaddal azután, hogy az „Ipanemai lány” dallama és szövege megszületett, Vinícius és Tom megint ott lógnak a sarkon Ipanemában, csak ezúttal plüssállatként. És nézik a kocogó ipanemai lányokat, és találgatják, hogy milyen zene szólhat a bicepszükre erősített apró mp3-lejátszókból.

Tetszett a bejegyzés? Az Európa Könyvkiadónál az idei Könyvhétre megjelent, Hátizsákkal Brazíliában című könyvemből számos hasznos dolgot tudhatsz meg Dél-Amerika legnagyobb országáról, például hogy merre érdemes szállást keresni Rióban, mik a biztonsági alapszabályok, és úgy általában mire számítson az ember, ha vékony pénztárcával utazgat Brazíliában. Meg még sok minden mást is...

A bejegyzés trackback címe:

https://clandestino.blog.hu/api/trackback/id/tr988868382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.