Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Indián festészet, magyar marketing

2016. március 29. - Soltész Béla

Az, hogy ma ecuadori népművészek százai élhetnek abból, hogy az őseik rituális és dísztárgyainak replikáit készítik eladásra, meglepő módon egy magyar iparművésznek és műgyűjtőnek köszönhető. A zsidó származású Fisch Olga 1938-ban disszidált Ecuadorba, miután rájött, hogy Európában semmi jó nem vár rá, és szeretett volna minél messzebb kerülni a készülődő borzalmaktól. Így került Dél-Amerikába, ahol azonnal beleszeretett a helyi indiánok népművészetébe, és saját szórakozására gyűjteni kezdte az alkotásaikat.

img_3215_new.jpg

Fisch Olga egy tiguai festményen

Fisch Olgának nem ez volt az első utazása Európán kívül. A művész 1901-ben, Anhalzer Olga néven született Budapesten, majd Düsseldorfban tanult az ottani művészeti akadémián, 1932-ben pedig hozzáment Fisch Bélához, egy cementgyár üzletkötőjéhez, akit egyre-másra küldtek afrikai gyarmatokra, üzleti útra. Olga elkísérte férjét Eritreába és Marokkóba, és - mivel már korábban, Magyarországon is szívesen vett népművészeti tárgyakat - komoly gyűjteményt halmozott fel. Később Brazíliában is jártak, ahol szintén alaposan bevásárolt. Sajnos ez a gyűjtemény megsemmisült: a brazíliai tárgyakat szállító hajó elsüllyedt, az afrikai és magyar tárgyak pedig Győrben maradtak, rokonoknál, akiknek később szintén menekülniük kellett.

img_3219_new.jpg

Fisch Olga a 80-as években

Fisch Olga unokatestvére a 30-as évek elején egy ecuadori nőt vett feleségül, és az ő meghívására érkeztek Quitóba 1938-ban. Fisch Béla egy üveggyárban kezdett dolgozni, Olga pedig a quitói művészeti iskola rajztanára lett. Nagyon hamar összeismerkedett néhány indián textilszövő asszonnyal, akik hajlandóak voltak megszőni a mintákat, amelyeket Olga tervezett - részben az indián formavilág, részben a modernizmus által inspirálva. Egy ilyen szőnyegre végül ráakadt a Dél-Amerikában utazgató Lincoln Kirstein, a New York-i Modern Művészeti Múzeum igazgatója, és megvette háromszáz dollárért, ami akkora pénz volt a korabeli Ecuadorban, hogy a Fisch házaspár saját folklórüzletet nyitott belőle. Ettől kezdve Fisch Béla intézte az üzlet pénzügyeit, Olga pedig járta a vidéket és gyűjtötte a műtárgyakat.

img_3217_new.jpg

A Folclore Olga Fisch kínálata

A quitói gazdagok megrökönyödve figyelték a Fisch folklórüzlet tevékenységét. - Hogy lehet, hogy egy művelt európai nő ilyen szemetet gyűjt? - kérdezte Olgától egy helybeli asszony. A quitói elit számára ugyanis még mindig a XIX. század végi akadémikus és biedermeier európai dísztárgyak jelentették az etalont, az indián művészetet pedig primitívnek tartották. Az Ecuadorba érkező külföldiek viszont rajongtak a Fisch folklórüzlet kínálatáért, ami így egyre nagyobb lett, és egy hatalmas épületbe költözött Quito egyik gazdag külvárosában.

img_3222_new.jpg

A Folclore Olga Fisch kínálata

Fisch Olga alapvetően nem akart beavatkozni az indiánok szín- és formavilágába, csak a lehetséges vásárlók igényeihez akarta igazítani a tárgyak készítésének folyamatát. Például a szőnyegszövőket meggyőzte, hogy az általuk használt laza csomók helyett perzsaszőnyeg-csomózást használjanak, hogy a szőnyegek tartósak legyenek. Egy ilyen szőnyeg végül az ENSZ New York-i székházában kötött ki. Egy Calderón nevű faluban járva pedig felfigyelt rá, hogy a helyiek halottak napjára kenyérbélből készítenek szobrocskákat, amiket aztán kifestenek és kisütnek: nekik azt mondta, hogy ha az év többi részében is csinálnak szobrokat, akkor ő eladásra kínálja azokat az üzletében. Calderónban ma rengeteg népművész él a kenyérbél-szobrok gyártásából.

img_2746_new.jpg

Indián maszkok Quilotoában

Olyan eset is történt, amikor az indiánok kérés nélkül eltanultak tőle bizonyos motívumokat és technikákat. Egy Zuleta nevű falu asszonyai például híresek voltak a hímzéseikről, amelyekből Fisch Olga nagyobb tételt vásárolt. Üzletelés közben az asszonyok rácsodálkoztak az Olga által készített kalocsai virágmintákra, és adaptálták a saját motívumaik közé. Ma a zuletai hímzések egyike-másika meglepően hasonlít a hagyományos magyar hímzésekre.

bordados.jpg

Zuletai hímzés Ecuadorból. Kép innen.

A legnagyobb sikere azonban Tigua festményeinek lett. Az előző bejegyzésben bemutatott Quilotoa-lagúnához közeli Tigua falucskában járva Fisch Olga meglátott egy hatalmas, festett dobot, amin egy vallásos körmenet zenekarának tagja játszott. A ceremónia végén meg akarta tőle venni, de a zenész nem adta. - Rendben - mondta Fisch Olga, - ha meggondolja magát, itt a címem Quitóban, keressen fel. - A dobos, egy Julio Toaquiza nevű kecsua indián egy évvel később elutazott Quitóba és felkínálta a dobot, mert rossz volt a termés és a család pénz nélkül maradt. Fisch Olga megvette, és azt javasolta Toaquizának, hogy fessen hasonló paraszti életképeket, mint amilyen a fadob testén volt, csak vászonra. Az indián nem tudta, hogy mi az a vászon. - Képzeljen el egy lapos dobot, aminek a bőrére van festve a kép - mondta Fisch Olga. - Annak semmi értelme - mondta az indián.

img_2742_new.jpg

Tiguai festmények Quilotoában

Hazamenve Julio Toaquiza mégis nekiállt "lapos dobokat" készíteni, és a festményformátumra alakított tiguai életképeknek hatalmas sikere lett Fisch Olga folklórüzletének vásárlói között. Olyannyira, hogy ma nem csak Tigua, de a szomszédos Quilotoa lakói is ebből élnek (na meg persze a turisták lóháton történő szállításából). Miután megnéztem a lagúnát és felkapaszkodtam a kráterből, körülnéztem a szuvenírboltokban. Fél évszázad alatt alaposan átalakult a tiguai festmények világa: az olcsóbb, tíz-húsz dollárért árult képeken látszott, hogy készítőjük aznap körülbelül húsz hasonlót festhetett meg. A nagyobb, drágább festmények persze jóval részletgazdagabbak és technikásabbak voltak, volt perspektíva és árnyékolás is a képeken. Ilyesmire viszont nem volt pénzem, úgyhogy vettem egy egészen kicsit, amin lámák voltak meg egy vulkán, aztán nekivágtam a Chugchilánba vezető gyalogútnak.

img_2745_new.jpg

Műterem Quilotoában

Néhány nappal később, Quitóban felkerestem Fisch Olga folklórüzletét. Noha az alapító 1990-ben elhunyt, a bolt - és egy kis múzeum - mind a mai napig nyitva áll, a vezetője pedig a Fisch házaspár lánya, ifj. Fisch Olga. Ő épp nem volt ott, amikor bejártam a boltot, de az egyik eladó nagyon készségesen körbekalauzolt és legalább fél órán át szóval tartott, annak ellenére, hogy szakadt hátizsákos turistának néztem ki, akin teljesen nyilvánvalóan látszott, hogy nem fog venni semmit a meglehetősen drága üzletben.

img_3218_new.jpg

Gringó fotós egy tiguai festményen 

Láttam viszont Fisch Olga saját alkotásait, amelyeken a legkülönfélébb indián motívumok keveredtek a modern, absztrakt elemekkel. Ezeket Fisch soha nem akarta népművészetként eladni, mindegyik szignálva volt, még azok is, amik amúgy egészen tradicionális daraboknak tűntek. És láttam egy nagyszerű kerámiagyűjteményt is, illetve olyan tiguai festményeket, amelyekre az alkotó magát a műgyűjtőt is ráfestette (lásd a bejegyzés első képét), vagy éppen a vele együtt érkező, hippi-külsejű fotóst. Kiderült az is, hogy a tiguai festők egy idő után, amikor ráéreztek a művészetben rejlő lehetőségekre, elkezdtek olyan képeket is festeni, amelyeken nem csak a szokásos bukolikus lámák és vulkánok vannak, hanem a munkásokat megkínzó földbirtokos, az asszonyokat megerőszakoló katonák, illetve a Quitóban a jogaikért tüntető indiánok. Akárcsak a korszak másik nagy naiv művészeti sikertörténete - a nicaraguai Solentiname - esetében, Tigua festői is rátaláltak arra a kifejezésmódra, amivel a világ tudtára adhatták, hogy mi történik velük.

img_2748_new.jpg

Szuvenírbolt Quilotoában

Fisch Olga egyetlenegyszer tért vissza Magyarországra, nem sokkal halála előtt, 1987-ben. Rokonai nagy része meghalt a vészkorszakban, vagy nyugatra menekült. Rövid látogatás után visszautazott Ecuadorba, fogadott hazájába, ahol indián népművészek százai köszönhetik neki, ha indirekt módon is, a megélhetésüket.

A bejegyzés trackback címe:

https://clandestino.blog.hu/api/trackback/id/tr328534762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.