Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Az első punkok a világon

2010. november 28. - Soltész Béla

Az első punkok a világon Peruban ragadtak torzított gitárt – amin három akkordot ismertek – hogy beleüvöltsék a mikrofonba: rombolás, rombolás, bontsuk le a vasútállomást. Mindezt tíz évvel a Sex Pistols és a Ramones előtt, 1964-ben, Lima egyik külvárosában.

A Los Saicos nevű zenekar két évig létezett, és noha külsejükben még nem mutatták a később punknak nevezett stíluselemeket (a taraj és a biztosítótű úgyis csak a Sex Pistols menedzserének ócska marketingfogása), az attitűd már 100%-ban a helyén volt. Torzítópedálra rá, két-három akkord, üvöltés, primitív szöveg és elemi gyűlölet a rendszer ellen – a 60-as évek Peruja éppúgy rászolgált az utálatra, mint a 70-es évek Angliája – aminek a legközelebb eső akármi szolgált a céltáblájául. Jelen esetben a vasútállomás.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A zenekar nevére a psycho szó spanyol helyesírása ad magyarázatot, a feloszlására pedig maga a punk attitűd: két év után egyszerűen megunták, és valami másba kezdtek (a tagok 21-22 évesek voltak ekkor). Az énekes Erwin Flores az Egyesült Államokba emigrált, a NASA-nál kapott munkát, esténként pedig egy salsa-zenekarban énekelt. A basszusgitáros César Castrillón egy templomban adott gitárórákat, a gitáros Rolando Carpio pedig végleg szakított a zenéléssel, és eltitkolta a gyerekei előtt, hogy részt vett a punk feltalálásában – a gyerekek felnőttkorukban mégis rájöttek valahogy, ez lehetett a legkúlabb sötét titok, amit bárki emberfia valaha megtudott az apjáról.
 

A Los Saicos 2006-ban, 40 év kihagyás után újra összeállt, néhány perui freaknek köszönhetően, akik a régi bakelitlemezek között turkálva rájöttek, hogy amit ezek a frissen érettségizett srácok csináltak, az igazi punk volt, a punk hivatalos feltalálása előtt tíz évvel, Lima egyik külvárosában. A gitáros Carpio már meghalt addigra, de a többi tag fellépett néhányszor Peruban, sőt, tavaly még Madridban is adtak egy koncertet. Az egykori próbatermük falán jelenleg egy márványtábla hirdeti, hogy ott találták fel a punkot – a polgármester adta át, ez sem mindennapi esemény egy punkzenekar életében. A hatvanas éveikben járó ős-punkok pedig még 2010-ben is úgy tolják, hogy a szintén hatvanas közönség is feláll a székből, és ha pogózni nem is, egy kis lökdösődésre azért még rózsaszín ingben és fájós háttal is hajlandóak. Punks not dead, ennyi.

 

A sláger, a Demolición szövege pedig magyarul a következő:

Rombolás

Tatatatatatatata jajajaja

Bontsuk le a vasútállomást (4x)

Rombolás rombolás rombolás

Bontsuk le a vasútállomást (3x)

Tatatatatatatata jajajaja

Szeretném felrobbantani a vasútállomást (2x)

Rombolás rombolás rombolás

Jejejejejejeje (3x)

Rombolás rombolás rombolás

Rombolás rombolás rombolás

Ahh

Tatatatatatatata jajajaja

Lehet valami ennél punkabb? Csak az a kár, hogy az elmúlt 45 évben a vasútállomás valószínűleg magától is összedőlt – mindegy, a szándék a fontos.

A bejegyzés trackback címe:

https://clandestino.blog.hu/api/trackback/id/tr792478666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.