Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino


Az igazi Macondo

2017. május 17. - Soltész Béla

A kolumbiai spanyol nyelvben van egy külön szó azokra a jelenségekre, amelyekről egy külföldi azt gondolja, hogy ilyesmi legfeljebb Gabriel García Márquez valamelyik regényében fordulhat elő, de a helyiek pontosan tudják, hogy Kolumbiában ez bizony tényleg létezik. Vagy nem tudják, de el tudják…

Tovább

A Karib-tenger királynője (2. rész)

A történet első részét itt olvashatod! A Mercado Bazurtóról azt mondta Jota Jota, amikor a városról beszélgettünk, hogy ha valami igazán cifrát akarunk látni Cartagenában, akkor menjünk oda, de még véletlenül se vegyünk semmit. A piac valóban megérte az utat - minden képzeletet felülmúlóan…

Tovább

A Karib-tenger királynője (1. rész)

Végy egy karibi vasárnap délutánt. Töltsd tele türkizkék vízzel, égető napsugarakkal és mindenféle színű emberekkel. Adj hozzá motorcsónakokat, benzingőzt, mozgóárusok kiabálását és rengeteg halat - a nyerseket a pelikánoknak, a sülteket a nagymamáknak. Löttyints rá rumot, sört, lime levét, sós…

Tovább

Ördögvilla, ördögmáglya

Ami a heavy metált illeti, Kolumbia a legcivilizáltabb ország a világon. Pogózás helyett a koncerten a közönség mozogni kívánó része indiánszökdellésben ugrál körbe-körbe, az óramutató járásával ellentétes irányban, és mindenki szigorúan csak az előtte haladó hátát bokszolja. A többieket pedig…

Tovább

Kávét a kávéfarmról

A legjobb kolumbiai reggelim egy marhasült volt, reggel 7:46-kor. Lefotóztam, a karórámmal együtt, onnan tudom ilyen pontosan. Egy dzsipre vártunk egy útmenti büfében, ahol nem volt reggeli, csak ebéd, de azt hajlandóak voltak már ilyen korán is elkészíteni a két gringó kedvéért. Életmentő volt a…

Tovább

Grafitero mennyország

Bogotá alter-trendi negyedében, La Candelariában gyülekeztünk egy tucat másik turistával. Vezetőnk, az építészhallgató és graffitiművész Nicolás segítségével próbálgattuk a bicikliket, beállítottuk az ülésmagasságot és a sisakpántot. Vártuk, hogy megkezdődjön a graffiti-néző biciklitúra, ami az…

Tovább

Katedrális, kétszáz méter mélyen

Bogotából a legnépszerűbb egynapos kirándulás az ötven kilométerre fekvő Zipaquirába vezet, amelynek kedélyes, koloniális belvárosa alatt a modern építészet egyik csodája, a Sókatedrális (Catedral de Sal) terül el. A muisca indiánok ideje óta működő sóbánya, amelyből fénykorában több kősót termeltek…

Tovább

Élet és halál Eldorádóban

Amikor később az első bogotái benyomásainkról beszélgettünk Attilával, nem értettünk egyet semmiben. Attila szerint kellemes, tavaszias idő volt, szerintem meg kellemetlen, csípős hideg. Mondjuk ő a január eleji Budapestről érkezett Bogotába, én meg az örök tavasz városából, Medellínből. És -…

Tovább

Escobaron túl: a mai Medellín

Szerencse, hogy még azelőtt jártam Medellínben, mint hogy a Narcos című sorozat rajongója vált volna belőlem. Akkor ugyanis szilveszter éjszakáján, néhány feles után valószínűleg elkezdtem volna deklamálni a híres Escobar-idézeteket, például hogy plata o plomo (pénzt vagy töltényt), ami körülbelül…

Tovább

Sziklamászás és szürreália

A Guatapé nevű kis falu mellett emelkedik egy kétszázhúsz méter magas monolit kőszikla, ami dúsgazdaggá tett egy családot, pedig semmiféle ércet vagy drágakövet nem rejt a gyomrában. Egyszerűen csak ott van, és nagyon impozáns, meredek és fotogén. 1954-ben egy helyi fiatalember, Luis Villegas a…

Tovább