Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Magyarok Brazíliában 3. - Lénárd Sándor

2016. augusztus 23. - caracol

Az megvan, hogy a Micimackó-t egy magyar író, orvos és polihisztor fordította latinra? Akinek elege lett Európából, Brazíliába költözött, a Johann Sebastian Bachról szóló kérdésekre adott hibátlan válaszaival megnyerte a São Paulo-i tévé vetélkedőjét, és a nyereményből vett egy házat egy világvégi dél-brazil faluban, Dona Emmában? És ott élt évtizedeken át, és olyan dolgokon törte a fejét, hogy a repülőgépre vajon a „velivolum” vagy az „aerovehiculum” a megfelelő latin szó? A rádió pedig inkább „sirmium undisonum”, vagy „radiophonicum instrumentum”? Nos, én sokáig nem tudtam mindezt, pedig rajongok a haszontalan zsenialitás minden megnyilvánulási formájáért. Tudta ezt rólam az a barátom is, aki felhívta a figyelmemet Lénárd Sándor életművére, amikor már a brazíliai utazásra készülődtem. Beszereztem a Völgy a világ végén című könyvét, és az első oldalak után eldöntöttem: felkeresem Dona Emmát. Ami továbbra is a világ végén van, napi egy busz megy oda, az is négy óra alatt teszi meg az utat a legközelebbi városból, Blumenauból.

img_1616_2_new.jpg

Tovább

Magyarok Brazíliában 2. - Jaraguá do Sul

– Gyere, elmegyünk Sibila nénihez – mondta Bernadete. – És beszélgethetsz vele magyarul! – Rosszat sejtettem. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy imposztor, aki azt állítja, hogy beszéli a világ egyik legnehezebb nyelvét, mígnem összetalálkozik valakivel, aki leleplezi őt. Félve szálltam ki a kocsiból. Egy hatvanas asszony integetett az ajtóból, és portugálul betessékelt a nappaliba, ahol már várt a kilencven év körüli mamája, Sibila néni, egyike azon keveseknek Jaraguá do Sulban, akik még folyékonyan beszélik őseik nyelvét – a magyart.

img_1265_new.jpg

Tovább

Magyarok Brazíliában - 1. rész

Az olimpiára érkező Áder János a hétvégén megnyitotta a II. Magyarok Brazíliában konferenciát São Paulo-ban. A Dél-Amerika legnagyobb magyar (származású) közösségének otthont adó város egyetemén magyar lektorátus is nyílt nemrég. Kétségtelen, hogy van valamiféle megújult érdeklődés a magyar kultúra iránt Brazíliában, de a brazíliai magyarság létszáma, nyelvtudása és az óhazához való viszonya egyúttal komoly viták tárgya is. Vajon tényleg több tízezren vannak, és vajon még mindig (elsősorban) magyarnak tartják magukat? Tudnak-e egyáltalán magyarul? A tavalyi brazíliai utazásom során engem is nagyon érdekelt, hogy milyenek a brazil-magyarok. A következő néhány blogbejegyzésben ezzel kapcsolatban osztok meg pár tanulságos történetet.  

img_1234_new.jpg

Tovább

Elveszve São Paulo-ban

Láttam egyszer egy listát valamilyen oldalon a turisztikailag népszerű országok „második legnagyobb városairól”, amelyek szintén megérdemelnek egy látogatást, nem csak a híres legnagyobb városok. Franciaországból Marseille, Portugáliából Porto, Mexikóból Guadalajara, Ausztráliából Melbourne szerepelt rajta. Aztán Brazíliához érve a lista hirtelen megbicsaklott: az ország második legnagyobb városa ugyanis Rio de Janeiro. Na jó, de akkor melyik az első? Az viszonylag köztudott, hogy Brazília fővárosa nem Rio, hanem Brazíliaváros (Brasília), de azt már jóval kevesebben tudják, hogy a legnagyobb város szintén nem Rio, hanem São Paulo. Amely ráadásul nem is kevéssel húzott el Rio előtt: az agglomerációval együtt húszmillióan lakják, míg Riót „csak” tizenkét millióan (Brazíliavárost pedig három és félmillióan).

26349446516_440ebd74af_z_new.jpg

Tovább

A kihalászott és miszlikbe tört Szűzanya

 – A pápa lehet, hogy argentin, de a főnöke biztosan brazil! – mondogatják a brazilok, ha Ferenc pápa szóba kerül. És bár nagyon szeretik az argentin pápát is, azért valószínűleg minden brazil hívő jobban örült volna, ha a legutóbbi konklávén a szintén esélyes São Paulo-i püspököt, Odilo Scherert választották volna meg. Aki ugyan kevésbé karizmatikus, mint a felülmúlhatatlan Ferenc pápa, de legalább brazil. Akárcsak a „főnöke”, a Jóisten.

img_3627_new.jpg

Tovább

Olimpia válság idején

Az olimpia nyitóünnepsége előtti utolsó napokban egymást érik a Rióból érkező, ijesztő hírek. Eleve több atléta már korábban lemondta a részvételét, a zika-veszélyre hivatkozva. Az érkező olimpikonok közül volt, akit kiraboltak, míg mások az infrastruktúra hiányosságai miatt panaszkodtak. A városba látogató több tízezer külföldinek, sportolóknak és szurkolóknak egyaránt, a saját országaik külügyminisztériumai olyan óvintézkedéseket javasolnak, mintha háborús vagy katasztrófa sújtotta övezetbe indulnának, nem pedig egy olyan nagyvárosba, amelynek évtizedek óta stabil helye van a világ legnépszerűbb turisztikai úti céljai között.

img_4209_easy-resize_com.jpg

Tovább

Maracanã, a legendás stadion

Egy héttel az olimpia előtt az egész világ azon izgul, hogy készen lesznek-e a sportlétesítmények a megnyitóra. Még szerencse, hogy maga a megnyitó egy olyan helyen kerül megrendezésre, ami már évtizedek óta büszkén áll Rio belvárosától északnyugatra, az Olimpiai Falu káoszától tisztes távolságra. Ez a Maracanã, Rio legendás stadionja: itt volt a 2014-es vébé döntőmeccse, és itt lesz a 2016-os olimpia nyitó- és záróceremóniája is.

img_7824.JPG

Tovább

Olimpia Rióban: 20 hasznos tanács az útnak indulóknak

Két hét múlva kezdődik az év legnagyobb sporteseménye, a riói olimpia, ahová több ezer magyar is kiutazik - az olimpiai csapat tagjaként, önkéntes segítőként, szurkolóként vagy szimpla turistaként. A készülődés utolsó napjaiban, a bőrönd / hátizsák előtt való tanácstalan ácsorgás pillanataiban jól jöhet az alábbi húsz hasznos tanács, amit a tavalyi, négy hónapos brazíliai utazásom tapasztalataiból szűrtem le.

img_7081.JPG

Tovább

A trópusi gyümölcslevek birodalma

Brazíliában általában nagy a hőség. A nagy hőség az embereket kitikkasztja, az egzotikus gyümölcsöket viszont hatalmasra növeszti. A lédús mangók, papaják, guavák, óriásmaracuják és egyéb csodák a gyümölcslébárokban végzik gyümölcslevek (suco) vagy turmix (batida) formájában. És ez a lehető legjobb dolog, ami a kitikkadt emberekkel történhet.

fruta.jpg

Tovább

Enni Brazíliában

Brazíliában nagyon jókat lehet enni, és nem is túl drágán, hála egy nagyszerű találmánynak, amiben a mindent mindennel összekeverő brazil kultúra igazi lényege is megmutatkozik. Az úgynevezett "kilós éttermek" (restaurante por quilo) közepén áll egy svédasztal, rajta a legkülönfélébb eredetű és állagú kajákkal: portugál módra elkészített halakkal, olaszos tésztákkal, szusival, húsos ragukkal, nyers és grillezett zöldségekkel, trópusi gyümölcsökkel. De szemben azzal a kellemetlen zabálási kényszerrel, amivel egy svédasztalos hely Magyarországon társulni szokott (vagyis hogy az ember kifizet egy jó magas összeget, amiért annyit eszik, amennyit csak bír, mert a rohadt életbe, ki van fizetve), Brazíliában csak azután kell fizetni, amit a tányérunkra szedünk, és amit a kasszánál lemérnek egy mérleggel.

por_quilo.jpg

Tipikus kilósétterem-ebéd hallal, csirkemellel, mangóval, fürjtojással, zöldkáposztával, meg amit még épp találtam a svédasztalon

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu