Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Túlélni Georgetownt

2017. december 30. - Soltész Béla

Elkeseredve kapcsolgattam a tévét a hotelben, de csak a kínai CCTV adása jött be normális minőségben. A híradó kínaiul, angol felirattal arról tudósított, hogy az Egyesült Államokban megrendezték a legrondább kutyák versenyét. Egyik állat ocsmányabb volt, mint a másik, a gazdáik mégis össze-vissza csókolgatták őket. Úgyhogy kinéztem az ablakon, a Bourda piac káoszára, és arra gondoltam: ha ezeket a visszataszító kutyákat is szereti valaki, akkor én is megpróbálom megszeretni ezt a visszataszító várost. Akkor még nem tudtam, hogy nem is az lesz a Guyanában töltött napjaim tétje, hogy sikerül-e a szívembe zárnom Georgetownt, hanem az, hogy vajon kilyukasztja-e a koponyámat egy vasrúd, vagy sem.

img_1922_new.jpg

Tovább

A szökött rabszolgák földjén

(A történet első részét itt olvashatod!)

Nieuw Aurora volt a második marron falu, ahol kikötöttünk. Az egyik faház mellett férfiak ültek egy szétszedett, de szemlátomást meg nem javított motorbicikli körül, és sört ittak literes üvegekből. Délután négy körül járt az idő, és már eléggé be voltak állva. Nyújtották felém az üveget, de köszönettel visszautasítottam. Aztán jelezték, hogy adjak valamit. A kezemben lévő vizesüveget nyújtottam feléjük – ezt kicsit bosszúsan fogadták, de végül nevettek, és ők is jelezték, hogy nem áll szándékukban vizet inni. Kísérőim, Steven és Reinaldo mutatták, hogy induljunk tovább. Mondtak még valamit saramaccául, amiből, akárcsak eddig, nem értettem semmit.

img_1099_new.jpg

Tovább

A legafrikaibb hely Afrikán kívül

Van egy hely az amerikai kontinensen, ahol fekete bőrű, pucér kisgyerekek rohangálnak a fűben. Fedetlenül lógó mellű öregasszonyok famozsárban törik a magokat, és földre terített zsákvásznon szárítják a rizst. A házak oldalán festett és faragott törzsi motívumok díszlenek, a fák ágain pedig papagájok üldögélnek. Az utcákon itt-ott totemoszlopok állnak, körülöttük friss virág- és ételáldozattal. Mintha nem is Amerikában lenne mindez, hanem a szubszaharai Afrikában.

img_1052_new.jpg

Tovább

Csipogóverseny

Az már önmagában elég meglepő, hogy egy dél-amerikai város főterének az a neve, hogy Onafhankelijkheidsplein, és németalföldi stílusú tégla- és faépületek szegélyezik. Pár nap után azonban már kezdtem megszokni, hogy Suriname fővárosa, Paramaribo egy ilyen furcsa hely. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a tér vasárnaponként marcona férfiakkal telik meg, akik komoly arccal felsorakoznak egymással szemben, és versenybe küldik... a kismadaraikat.

img_1679_new.jpg

Tovább

Zsinagóga és mecset, békében egymás mellett

Keress rá arra, hogy „a synagogue next to a mosque”! Kizárólag Suriname-ról szóló találatokat fog kiadni a Google, illetve egy Duolingo fordítási feladatot. Egy zsinagóga és egy mecset ugyanis két helyen fér meg békében egymás mellett: a dél-amerikai Suriname-ban, illetve a nyelvtanuló feladatok elképzelt világában.

img_0771_new.jpg

Tovább

Etnorulett

A rulettkerék megpördült, és megint elvesztettem egy suriname-i dollárt. Az asztalnál nálam lényegesen nagyobb spílerek ültek, akik tízesével, húszasával pakolták a zsetonokat: elsősorban a főváros kínai elitje, másodsorban pedig az itt nyaraló holland és amerikai turisták jártak ide pénzt nyerni vagy veszíteni. Vagyis fehérek és ázsiaiak néztek egymással farkasszemet az asztalnál, míg körben a személyzet indiaiakból és feketékből állt, kicsivel arrébb pedig néhány brazil és más latin-amerikai vendég kibicelt. Mintha a világ különféle etnikumaiból élőképet akart volna csinálni egy cinikus művész, és a globális viszonyok metaforájaként létrehozta volna a Princess kaszinót Paramaribóban.

img_0432_new.jpg

Tovább

Vidám napok a gyarmaton

Cayenne nem fogadott tárt karokkal. Bruno a külvárosban tett ki, mert ott volt dolga, én pedig megvártam a menetrendszerinti kisbuszt, ami a belváros felé vitt. Ám ahogy elindultunk, felém dobtak egy sörösüveget. Az történt ugyanis, hogy a szemközti megállóban ácsorgó feka srácok annyira festőien néztek ki, hogy muszáj volt lefotóznom őket, és arra gondoltam, hogy amikor már mozgásban van a busz, akkor kattintok. Alábecsültem a gyorsaságukat: egyikük gondolkodás nélkül célba vett egy üveggel, és csak a szerencsének köszönhető, hogy végül nem a kisbusz ablakán, hanem az aszfalton tört szét.

img_9871_new.jpg

Tovább

Kontinenst tévesztettem?

Dél-Amerikában a kisbuszok olcsók, változó időközönként közlekednek, és általában lehet egy keveset alkudni a viteldíjból. Stoppolni viszont nem szokás a szó európai értelmében, vagyis ha valaki az út mellett áll, és egy elhaladó autó sofőrje felveszi, akkor mindkettőjük számára egyértelmű, hogy a stopposnak nagyjából annyit kell fizetnie a fuvarért, amennyit egy kisbusz vezetője kérne. Franciaországban ezzel szemben a tömegközlekedés drága, a menetrendek és a jegyárak fixek, viszont az autósok nem kérnek pénzt a stopposoktól.

Mindezek alapján Francia Guyana egyértelműen Franciaországhoz tartozik.

img_9671_new.jpg

Tovább

Pecsétek és Guyanák

A csónakmotor berregése elhallgatott. Kikötöttünk Saint-Georges-de-l'Oyapock-ban. A móló mellett, egy terebélyes fa alatt néhány ember ácsorgott a fáról lehullott rózsaszín virágok szőnyegén. Egy hatalmas nagybőgőt bámultak, amit a tulajdonosa egy minibuszba szeretett volna bepakolni. – Bonjour – mondták, amikor megláttak. Az utca túloldalán, egy zászlórúdon a francia trikolór és az uniós lobogó lengedezett.

Megérkeztem az Európai Unióba.

img_9540_new.jpg

Saint-Georges-de-l'Oyapock, Francia Guyana

Tovább

Roraima, egy másik bolygó

Figyelem! Ez a bejegyzés egy 2015-ben tett utazásról szól. Azóta nagyon sokat romlott a helyzet Venezuelában: jelenleg senkinek nem ajánlom, hogy hátizsákos turistaként, egyedül, helyismeret nélkül oda utazzon. A jelenlegi eseményekről itt olvashatod az összefoglaló cikkemet.

A történet első részét pedig itt olvashatod! 

A köd felszállt, és feltárult előttem a Roraima teteje. Először a fekete, amorf sziklákra lettem figyelmes, aztán pedig arra, hogy ahol megrepedt vagy meghorzsolódott a felszín, ott rózsaszínű volt a kőzet. A sziklák közötti mélyedésekben megült a víz, és ott is rózsaszín homok gyűlt össze.

img_8728_new.jpg

Tovább