Hátizsákkal Latin-Amerikában

Clandestino

Clandestino

Dél-Brazília gyöngyszemei

2016. szeptember 05. - Soltész Béla

A São Paulo-tól délre fekvő három szövetségi állam - Paraná, Santa Catarina és Rio Grande do Sul - Brazília egyik legkülönlegesebb vidéke, ahol az európai bevándorlás hatásai, illetve a hűvösebb klíma miatt sok esetben éreztem úgy, mintha Európában járnék. Egész addig, amíg meg nem láttam egy banánfát, egy araukáriát vagy egy vízidisznót. A Magyarok Brazíliában-sorozat (lásd: itt, itt, itt, itt és itt) után íme egy rövid összefoglaló azokról a magyar vonatkozásokkal nem rendelkező, de nagyon klassz helyekről, amelyeket a déli országrészben felkerestem a tavalyi brazíliai utazásom során.

26371779982_4a63c8e439_o.jpg

Curitiba

Curitiba neve gyakran felbukkan, amikor arról van szó, hogyan lehet viszonylag kevés pénzből nagyot lendíteni egy város működésén és életszínvonalán. A zseniális ötletek nagy része a lengyel-zsidó származású városépítész-polgármester, Jaime Lerner fantáziáját dicséri. Miután kiszámolta, hogy egy rendes metró költségeinek századrészéből lehet zárt buszpályát építeni óriásbuszokkal és zárt állomásokkal, néhány év alatt gyökeresen átalakította Curitiba kaotikus közlekedését. A beépítetlen külvárosi területeket parkosíttatta, fűnyírók helyett birkákat szerzett be a parkok rendben tartására, a birkák gyapjának eladásából pedig gyerekjóléti programokat finanszírozott. Az illegális hulladéklerakókat úgy számolta fel, hogy szelektív gyűjtőpontokat állított fel, ahol minden csomag leadott szemét után buszjegyeket osztottak. A város etnikai sokszínűségéből pedig turistalátványosságot csinált: minden közösség kapott egy reprezentatív területet, ahol azt építettek, amit akartak.

25858899014_af8c420b03_o.jpg

A korábban nem túl izgalmas építészetű Curitiba így olyan kuriózumokkal telt meg, amelyek végiglátogatásával egy egész napot töltöttem el (egy kényelmes hop on, hop off turistabusszal közlekedve, ami az összeset végigjárta). Például van egy „Pápa-liget” (Bosque do Papa), ahol az első lengyel telepesek faházainak másolatai állnak, és amit II. János Pál avatott fel brazíliai látogatása során. Van egy „Német erdő” (Bosque Alemão), ahol Grimm-mesék egyes részleteit, például a Jancsi és Juliska mézeskalács-házikóját építették fel. És van egy ukrán fatemplom, benne ukrán húsvéti hímestojás-kiállítással, amelynek minden darabja Curitibában vagy környékén készült, szorgos ukrán-brazil nénikék keze munkájával.

25860943163_dbe653a7b3_o.jpg

Morretes

A „Zöld Hegység Expressz” (Serra Verde Express) egyike a nagyon kevés működő vasútnak Brazíliában: 110 kilométeres vonalán felváltva közlekednek a turisták nosztalgiavonatai és a konténerekkel megpakolt tehervonatok. A kilátás lenyűgöző, főleg a hegység gerincén. Curitibából indultam, és a leglátványosabb szakasz után, Morretes falucskában leszálltam körülnézni, aztán busszal folytattam az utam Paranaguába.

25858944694_a1f9ddc025_o.jpg

A vasútvonalat a XIX. század végén egy néger mérnök-testvérpár, André és António Rebouças tervezte, akiket Brazília első fekete bőrű értelmiségijeiként tartanak számon. Bár a brazíliai vasutak nagy része mára már becsődölt és a szerepüket a kamionok vették át, a Curitiba-Paranaguá vonalon mind a mai napig a vasúti teherszállításé a főszerep. A vonat minden reggel 8-kor indul Curitibából.

26463822625_3561da93e3_o.jpg

Blumenau

Van egy város Brazíliában, aminek neve hallatán aligha gondolná bárki is, hogy ebben az országban található: Blumenau. A takaros kisváros főutcáján favázas szerkezetű (fachwerk) házak sorakoznak egymás mellett, és a cégtáblákról Schmidtek és Müllerek hívogatják a járókelőket: mintha rossz buszra szálltam volna, ami Dél-Brazília helyett Dél-Németországban rakott le. Vagy hát hogy is mondjam: Blumenau nagyon olyan akar lenni, mint egy német kisváros, de ez nem mindig sikerül neki. Az újabb házak többsége is favázas díszítést visel, de már a vasbetonra vannak szerelve a deszkák. Sok az örökzöld növény, de mivel a „rendes” fenyőfák nem igazán kedvelik a dél-brazil klímát, így araukáriafenyők tárják szét gyertyatartó-szerű ágaikat a parkokban. Sőt, nem ritkák a pálma- és banánfák sem - a folyóparton, a szépen karbantartott gyepen pedig egy vízidisznót (capivara) láttam sütkérezni, ami szintén nem jellemző látvány a Duna és a Rajna felső folyása mentén.

26397734391_cc47914604_o.jpg

Dr. Hermann Blumenau, a város alapítója és névadója a közép-németországi Hasselfeldéből származó gyógyszerész volt, aki bejárta a dél-brazil államokat, és elérte, hogy a kormányzó a rendelkezésére bocsásson 200 négyzetkilométernyi területet, hogy ott várost alapítson. Ezután visszatért Hamburgba, telepeseket toborzott, és második útján már tizenhét német család kíséretében érkezett, akikből Blumenau első lakói lettek. Dr. Blumenau több mint harminc éven át volt a róla elnevezett város teljhatalmú ura, aztán öregségére elege lett az egészből, és visszaköltözött Németországba, ott is halt meg. Hálás utódai viszont „haza” szállíttatták a hamvait Brazíliába, és a mauzóleuma Blumenau egykori főterén áll. A városban ma a német hatás letagadhatatlan: pláne hogy egymást érik a kisebb-nagyobb sörfőzdék, és szemben a már említett nagy brazil márkákkal, a helyi sörök nagyon finomak. Sőt, a városnak van saját Oktoberfestje is, ami a legnagyobb bulik egyike Dél-Brazíliában (és a harmadik legnagyobb Oktoberfest a világon).

26126810284_d8615dffdc_o.jpg

Florianópolis

Florianópolis az Atlanti-óceán egy partközeli szigetén fekszik, de nem tölti ki teljesen: marad bőven hely erdőknek, réteknek és negyvenkét nagyszerű strandnak. Mivel Floripa (ahogy a nevét rövidíteni szokás) elég drága, a lehető legolcsóbb szórakozásokat kerestem. Például béreltem egy biciklit, és elindultam felfedezni a szigetet. Északnak indultam, és csak kapkodtam a fejem, hogy mennyi mindenre költhetném a pénzemet: a Joaquina dűnéken homokszörfözhettem volna, a Conceição-lagúna csendes vizén stand up paddle-ezhettem (állószörfözhettem) volna, a Praia do Mole-n bérelhettem volna rendes szörföt, Barra da Lagoa strandján pedig befizethettem volna csónakos snorkel-túrára, siklóernyőzésre, sétarepülésre, meg még a jó ég tudja mire. Végül csobbantam egyet, az nem került semmibe, és visszabicikliztem a hostelbe.

26397833271_e0a7d61c3c_o.jpg

Ahol is megkérdeztem olasz szobatársamat, hogy szerinte hova menjek, ha szép strandot szeretnék látni, de nem akarok sokat költeni. – Csakis Lagoinha do Leste-be – mondta. Igaza lett: a hely valóban nagyon tetszett. Egyrészt azért, mert csak úgy lehet odajutni, hogy az ember egy órán át gyalogol egy erdei ösvényen a gyönyörű, szinte érintetlen atlanti erdőben. Másrészt azért, mert ennek köszönhetően alig volt ott valaki, a strandon kábé száz méterre jutott egy ember. Harmadrészt pedig maga a strand is elképesztően jól nézett ki, fehér homok, körben zöld dombok, szemben a haragoskék óceán. És az egész kijött tíz reálból – egy buszjegy az erdei ösvény bejáratáig, egy buszjegy vissza, meg két üveg ásványvíz. Floripa tényleg klassz, gondoltam visszafelé buszozva, bár kell némi kitartás ahhoz, hogy az ember vastag pénztárca nélkül is élvezni tudja.

25861157503_06887c5bc1_o.jpg

Canela és Gramado

Caneláról és a szomszédos Gramado-ról általában mindenhol azt írják, hogy ez „a brazil Svájc”. Hát, voltam már Svájcban, és egyáltalán nem olyan, mint ez a két kis falu a dél-brazil hegyekben. Mert egy banánfa, egy araukária, egy jacarandá vagy valami más, Svájchoz nem illő növény mindig belóg a képbe. A fő attrakció, a látványos Caracol-vízesés gyönyörű, és bőven megérte a borsos belépőjegyet. A gramado-i Fekete-tó (Lago Negro) hattyú alakú vízibiciklijei viszont némi mosolyt csaltak az arcomra. És úgy döntöttem, hogy a Mikulásfalu (Aldeia do Papai Noel), a Snowland műhavas játszópark, a Hollywood Dream Cars autómúzeum, a Dreamland viaszmúzeum, a Mini Mundo miniatűrépület-park, a Saint George műközépkori művár és a Florybal csokoládévilág és tematikus park nem az én ízlésemnek való.  

26283063862_12df334130_o.jpg

Eléggé tanácstalanul bóklásztam ebben a különös, hegyvidéki Disneylandben, de aztán mintha megértettem volna, miről van itt szó. Gramado a brazil középosztály álomországa, azé a középosztályé, amelynek tagjai szívesen látnának világot, de annyi pénze, szabadsága és lehetősége nincs, hogy külföldre menjen. És ez nagyon érdekes környezetet eredményez: én ugyan nem azért jöttem Brazíliába, hogy azt hihessem, Svájcban vagyok, viszont valószínűleg egyedül én voltam ezzel így Gramado-ban. Mindenki más szívesen hitte volna azt, hogy az Alpokban vagy valami hasonló mesebeli, elegáns, hűvös helyen van, ami kifejezetten nem olyan, mint Brazília többi része.

26191240220_d3921e1b35_o.jpg

Iguaçu-vízesés

Az argentin-brazil határon a mélybe szakadó Iguaçu folyó a legszűkebb zuhatagnál, az Ördögtoroknál (Garganta do Diabo) 82 métert zuhan a mélybe. Ez Brazília (és Argentína) egyik leghíresebb természeti csodája, a portugál írásmóddal Iguaçu, spanyol írásmóddal Iguazú néven ismert vízesés. Szomorú érdekesség, hogy a környéken volt egy még nagyobb vízesés is, a 112 méter magas Guaíra. Az Itaipu-vízerőmű építésekor azonban a felduzzasztott Paraná-folyó elárasztotta. Abból ítélve, hogy az Iguaçu milyen hatalmas és gyönyörű, belegondolni is borzasztó, hogy egy még nagyobb zuhatagot tüntetett el a föld színéről az ember – megújuló energiatermelés ide vagy oda.

125860943163_dbe653a7b3_o.jpg

Visszacsinálni persze már nem lehet mindezt, úgyhogy maradt az Iguaçu, a világ csodájának. A folyó itt csaknem három kilométer széles, a meder nagy része Argentínához tartozik. Az Ördögtorkot viszont a brazil oldalról lehet igazán jól látni. És mivel a két oldal között nincs híd, csak húsz kilométerrel lejjebb, a két oldalt gyakorlatilag lehetetlen egyetlen nap alatt megnézni. Úgyhogy az Iguaçuhoz két napra van szükség. A brazil oldalról látszik igazán, alulnézetből, hogy milyen magas és impozáns az Ördögtorok, míg az argentin oldalról ugyanaz a zuhatag felülről látszik, vagyis egy feneketlen mélységbe lehet belebámulni. A brazil oldalt ráadásul könnyebb megközelíteni Foz do Iguaçuból, és kevesebb idő alatt is be lehet járni. Az argentin oldalhoz viszont megéri hajnalban felkelni, hogy minden beleférjen. Először is természetesen a pecsételgetés a határon. Aztán átszállás egy másik buszra a park bejáratáig. Utána egy kisvonat, ami a bejárattól a gyalogjárda kezdetéig visz. És onnan másfél kilométer gyalog egy fantasztikus, lábakon álló járdán, ami a folyó sekély mellékágain át az Ördögtorok tetejéig vezet. Ott, ahol az irgalmatlan víztömeg leszakad a vízpárás semmibe, olyan, mintha mindig szemerkélne az eső. Nem vittük hiába az esőkabátot – pláne, hogy a fő attrakció még hátra volt.    

26397978921_e09b7eac36_o.jpg

Megnézni az Iguaçut és nem bemenni a zuhatag alá motorcsónakkal olyan, mint megnézni Párizst és nem felmenni az Eiffel-toronyba. – Most még lehet fotózni – mondta indulás után a kapitány. Körbekattintgattam a rémült arcokon. – Most viszont már tegyék el a gépet vízhatlan zsákba. Felkészültek? – Visítás volt a válasz. Mindenhonnan zuhogott a víz. Nem látszott semmi, csak nagy fehérség. Nem hallatszott semmi, csak a mindennél hangosabb robajlás. Nem véletlenül hívják úgy ezt a csónakutat, hogy batizado – vagyis keresztelő. Aki ezt átéli, utána tényleg úgy érezheti: újjászületett.

– Vége, fotózhatnak megint – mondta a kapitány. Óvatosan elővettem a fényképezőgépet, és körbekattintgattam a csuromvizes, de boldogságtól ragyogó arcokon.

26464141535_8dce856c45_o.jpg

Tetszett a bejegyzés? Az Európa Könyvkiadónál az idei Könyvhétre megjelent, Hátizsákkal Brazíliában című könyvemből számos hasznos dolgot tudhatsz meg Dél-Amerika legnagyobb országáról, például hogy merre érdemes szállást keresni Rióban, mik a biztonsági alapszabályok, és úgy általában mire számítson az ember, ha vékony pénztárcával utazgat Brazíliában. Meg még sok minden mást is...

A bejegyzés trackback címe:

https://clandestino.blog.hu/api/trackback/id/tr959957662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása